A cĂm sugalmazásával ellentĂ©tben nem a saját családomrĂłl szeretnĂ©k Ărni, hanem egy filmrĹ‘l, egĂ©sz pontosan Fekete Ibolya filmjĂ©rĹ‘l. Albert ajánlotta mĂ©g novemberben, Ă©s meglebegtette, hogy talán Ăr is rĂłla, de vĂ©gĂĽl mĂ©gsem Ărta meg, amit nagyon sajnálhattok.

Sajnos Ă©n nem tudom olyan szĂłrakoztatĂłan rábeszĂ©lni titeket, hogy nĂ©zzĂ©tek meg a filmet, mint Albert tette volna, de higgyĂ©tek el, nem Ărt hĂĽlyesĂ©get, amikor ezt Ărta:
Tegnap egyébként az új Fekete Ibolya-filmet néztem meg, az Anyám és más futóbolondok a családbólt, csodálatos cucc, mindenkinek ajánlom sok-sok szeretettel. Láttam, hogy a kritikusok zöme lepattant róla – üres lelkű népség! –, de ne rájuk hallgassatok, hanem rám.
A kritikusok vĂ©lemĂ©nyĂ©t szerencsĂ©re nem ismerem, de Ă©n is megerĹ‘sĂthetem, hogy ez egy olyan alkotása a magyar filmművĂ©szetnek, amit kár lenne kihagyni.
Fekete Ibolya nem tartozik a legtermékenyebb rendezők közé, de azt hiszem nem kell szégyenkeznie egy filmje miatt sem. Az előző rendezése, a Chico bizony már jó rég volt. 15 évvel ezelőtt. Azt a filmjét is nagyon szerettem, nem csak személyes ismeretségem révén Eduval, hanem azt gondolom, hogy filmként is egy nagyon jól megkomponált dráma született meg a filmben.
Az Anyám Ă©s más futĂłbolondok a családbĂłl a XX századon repĂt minket keresztĂĽl, öncĂ©lĂşan válogatva az egyes momentumokat, leginkább a törtĂ©nelem viharosabb esemĂ©nyeibĹ‘l merĂtve, de olyan nĂ©zĹ‘ponttal kiegĂ©szĂtve, ami nem a magyar filmektĹ‘l megszokott borongĂłs hangulatĂş visszatekintĂ©s, hanem inkább tekinthetĹ‘ fanyar humornak, ugyanakkor nem esik bele abba a hibába, hogy vĂgjátĂ©kkĂ©nt mutassa be a kemĂ©ny dolgokat (gondolok itt ellentĂ©tkĂ©nt Roberto Begnini holokausztos filmjĂ©re). SĹ‘t olyan erĹ‘s mondatokat ad a szereplĹ‘i számára, amin inkább kĂ©nyelmetlenĂĽl mosolygunk, mert Ă©rezzĂĽk, hogy ez nem vicc, hanem inkább szomorĂş valĂłság. Ilyen momentum pĂ©ldául, amikor a Trianoni döntĂ©s után ĂĽl a család az asztal mellett, Ă©s beszĂ©lgetnek a jövĹ‘rĹ‘l. Az egyikĹ‘jĂĽk megkĂ©rdezi fĂ©lve, “Akkor mi most kik vagyunk? Magyarok vagyunk?”. Ezen jĂłt mosolyoghat az ember, Ă©s aztán eszĂ©be jut 2004 decembere.
Advertisement
De a törtĂ©nelem bemutatása mellett nagyon jĂłl fel van Ă©pĂtve a fĹ‘hĹ‘snĹ‘ karaktere is (akit saját Ă©desanyjárĂłl mintázott a rendezĹ‘nĹ‘), akinek szerepĂ©ben Ă“nodi Eszter sziporkázik, Ă©s az egyik legjobb szĂnĂ©szi alakĂtást nyĂşjtja, amit eddig láttam.
VĂ©gĂĽl ismĂ©t csak Alberthez tudok visszafordulni, hallgassatok rá, Ă©s nĂ©zzĂ©tek meg a filmet, amĂg mĂ©g játsszák a moziban!