Hiába jött a Húsvét és a tavasz, Steinmann nagy orosz telet látott, és az Anna Karenina járt a fejében…”a boldog családok mind hasonlók egymáshoz…” már, ha létezik maradéktalanul boldog család, ahol mindenki rendben van, senki sem beteg, minden patent…és Pali sem utálja a saját húgát.
A családi „soireek”, amik persze inkább dĂ©liek vagy kora dĂ©lutániak voltak, változĂł okokbĂłl Ă©s változĂł lĂ©tszámmal, az aktuális törĂ©svonalak szerint, ki nem áll szĂłba kivel, Ă©s ki persona non grata Ă©ppen, nála kerĂĽltek sorra, a cateringszervĂzt mindig Amy biztosĂtotta.
Karácsony, húsvét, bar micva vagy keresztelő, Amy menüsora, dekorációi jelentették a biztos pontot, amolyan családi kapaszkodót, amire fel lehetett az eseményt fűzni, a fiatalabb lánytagok változó partnereit felvezetni, vagy akár az idősebbekét. Amy időnként elbizonytalanodott, valóban rokon-e az idős hölgy a nappaliban, vagy egy rég elfeledett kapcsolat öröksége csak, és szokásjog alapján szeli háromujjnyi vastagon a jobbik bejglit magának.
Vannak nők, akik kortalanok, mint Amy. Hiába múlnak az évek, a család pont azt a dinamikus fiatal nőt látja, aki annak idején 36-os nadrágban (a gyengébbek kedvéért: S méret) szolgálta fel a gyümölcskosárkákat, miközben mécsesekből karácsonyfa volt kirakva a tálalóasztalra.
Amynak ez semmi, amĂg a korántsem katolikus családban a pápista RĂłma által generált ĂĽnnepkör miatt a többi tag megĂ©rdemelten lábat lĂłgáz, mindenkinek teljesen termĂ©szetes volt, hogy Ĺ‘ piacra jár, ajándĂ©kok után kajtat, dekoráciĂłt vesz elĹ‘ a garderobebĂłl, lemossa a kerti szĂ©ket, hogy Gyula bácsinak is legyen hely az asztalnál, holott Ĺ‘ nem rokon, de senki sem meri megkĂ©rdezni, ki hozta elĹ‘ször, Ă©s igazábĂłl miĂ©rt is van mindig ott a partykon.
Az elĹ‘kĂ©szĂĽletek elrabolták minden alkalommal Amy „énidejĂ©t”, mĂg más várta ezeket az alkalmakat, rá egyre nagyobb teherkĂ©nt nehezedtek. A kor nem csak azt jelenti, hogy már kicsi a 36-os nadrág, az ember lelkileg Ă©s testileg is körĂĽlmĂ©nyesebbĂ© válik, lassabb, fáradĂ©konyabb, idegrendszere kifeszĂĽl, jĂłlesik nĂ©ha a cĂ©ltalan lazĂtás.
Amy, bár nonkonformista Ă©s rebellis termĂ©szet volt, a családban önkĂ©nt vállalta a cateringfĹ‘nök szerepĂ©t, azonban ez a szerep egyre inkább szorĂtotta, mint a fĂ©lszámmal kisebb cipĹ‘, ami már vĂ©kony zoknival sem kĂ©nyelmes.
Van azonban olyan konstelláciĂł, mikor már egy további kis kĂ©nyelmetlensĂ©g sem elviselhetĹ‘. Az egyĂ©b ĂĽgyek, mint zilálĂłdĂł munkahely Ă©s más családi aggĂłdni valĂłk arra kĂ©sztettĂ©k Amyt, hogy fellázadjon. Nem kellett hozzá körtelefon, elĂ©g volt egyetlen cĂ©lzott hĂvás, amelyben Ă©rtesĂtett valakit, hogy idĂ©n NEM tart partyt.
Sértődések, számon kérő telefonok, a klán haragja, sok minden zúdult rá, de mindenkinek csak egy dolgot mondott el, dehogy akarja magát kivonni a családi ünneplésből, csak ő maga nem tartja meg a nyúl szülinapját, ha bárki más felvállalja a sütés-főzés- vendéglátás bermudaháromszögét, boldogan részt vesz rajta.
Nem akadt persze jelentkezĹ‘. Hirtelen mindenki nagynak találta a kabátot, hogy ennyi embert meghĂvjon, vendĂ©gĂĽl lásson, a sötĂ©tedĂ©sbe nyĂşlĂł ebĂ©den egy pillanatra le ne ĂĽljön, mert valakinek Ă©pp kávĂ© kell, a rokongyerek kis barátja, (minek is jött?) magára borĂtotta a vörösbort, elfogyott a tiszta tányĂ©r, vagy Ă©ppen Gyula bácsi távozni kĂ©szĂĽl, de egy kis dobozkában magával vinne a menĂĽbĹ‘l, mert annyira Ăzlett neki.
Amy családja ezek szerint boldog család, mert pont az történt, mint bármelyik másik családban történne, NEM volt feltámadás, és nem volt önként jelentkező, egyedül Amy érezte simogatónak a tavaszi napfényt, miközben egy csésze kávéval a teraszra ült.
Amennyiben tetszett a cikk, oszd meg bátran a facebookon! Vesszen a mainstream, éljenek a kisblogok!