Nem hiszek a csod√°kban. Soha nem is hittem. Kisfi√ļ koromban sem lehetett k√°b√≠tani mindenf√©le h√ľlyes√©ggel, nem vettem be. Sosem gondoltam, hogy l√©tezik a Mikul√°s √©s a csukott ajt√≥n kereszt√ľl kiszŇĪrŇĎdŇĎ siessm√°rok meg pics√°baacsillagsz√≥r√≥k sem arra engedtek k√∂vetkeztetni, hogy a J√©zuska hozza az aj√°nd√©kokat. Ma m√©gis alapjain√°l kezdett repedezni k√©telked√©sem gr√°nitoszlopa.

Tegnap el√©g erŇĎs est√©m volt, √°tugrott egy j√≥bar√°tom, hozott ŇĎzcombot, dum√°lgattunk, majd spont√°n olyan durva lett a folytat√°s, hogy fel-felvillan√≥ eml√©k-k√©pkock√°csk√°kb√≥l tudom csak √∂sszerakni, hogy mi t√∂rt√©nhetett. √ćgy is akkora a h√©zag, hogy ha ma reggel valahol √°zsi√°ban √©bredtem volna fel egy j√©gkock√°kkal teli k√°dban, vese n√©lk√ľl, az sem lett volna k√ľl√∂n√∂sebben nagy meglepet√©s. Az, hogy az ŇĎzcombot megtal√°ltam a m√©lyhŇĪtŇĎben legal√°bb egy biztos pont, ez a val√≥ban megt√∂rt√©nt, n√©mi aggodalomra ad okot, hogy akkor val√≥sz√≠nŇĪleg a t√∂bbi dolog is amit fel tudok id√©zni.

Let√°ntorogtam az als√≥ szintre, a l√°t√°som hull√°mzott (egyszerŇĪen nincs r√° jobb sz√≥). Semmilyen m√°s megold√°st nem l√°ttam, hogy let√©pjem magamr√≥l a Deutsch Tam√°s-maszkot amitŇĎl annyira megijedtem a f√ľrdŇĎszob√°ban, minthogy iszom egy brut√°lis k√°v√©t.

K√°v√© sehol. Nincs. √úres a tart√≥rekesz. Tettem n√©h√°ny t√©tova mozdulatot, bent rekedtek a szavak, csak skarl√°tv√∂r√∂s tekintetem k√©rlelte az asszonyt, hogy tegyen valamit, vagy s√≠rva fakadok. A sz√©tt√°rt kezek nem ny√ļjtottak vigasztal√°st, a tettek mezej√©re l√©ptem.

Kipakoltam mindent a konyhaszekr√©nybŇĎl, az √∂sszes elfeledett lekv√°r, azonos√≠thatatlan, sosem ig√©nyelt nemtommi √©s egy csom√≥ nemfinom keksz gyŇĪjtem√©nyk√©nt sorakozott a munkapulton. Az asszony ezen a ponton feladta a pr√≥b√°lkoz√°st, hogy meg√©rtse a viselked√©sem, elment dolgozni. Magunkra maradtunk. √Čn √©s a k√°v√© ut√°ni s√≥v√°rg√°som. M√©g a Guszti is kiment napozni, nem b√≠rja az ilyen jellegŇĪ fesz√ľlts√©get. Nem adtam fel. Nem volt semmilyen k√©zzelfoghat√≥ ok, ami miatt a rem√©lhettem, hogy k√°v√©t tal√°lok, mi nem vagyunk az instant k√°v√©porok t√°mogat√≥i, sosem v√°s√°roltam ilyet, m√©g utaz√°shoz sem. Egyed√ľl az intu√≠ci√≥ hajtott. Egy furcsa, irracion√°lis √©rz√©s, ami azt mondatta velem, hogy m√©gsem kell a falu k√°v√©z√≥j√°ban kitenni az arcomat ebek harmincadj√°ra egy technikai-offroad p√°lyabej√°r√°st k√∂vetŇĎen. A rem√©ny hal meg utolj√°ra.

Advertisement

Azt√°n megtal√°ltam. A mel√≥s sr√°cok felejthett√©k itt, √ļgy 3 √©ve, a felsŇĎ szekr√©ny, egyik√ľnk sz√°m√°ra sem el√©rhetŇĎ, poros h√°ts√≥ sark√°ban v√°rta nagy pillanat√°t. Moh√≥n csavartam le a kupakot..sajnos t√ļl r√©g√≥ta v√°rt. P√≥kh√°l√≥szerŇĪ, furcsa sz√∂vet fogta √∂ssze a megv√°lt√°st jelentŇĎ k√°v√©szemcs√©ket. Valahol a t√°volban felhangzott egy g√ļnyos nevet√©s..

A vil√°gon b√°rki itt adta volna fel a tov√°bbi keres√©st, megadva mag√°t a kegyetlen sorsnak. De nem √©n. Nem ezt mondatta velem a belsŇĎ hang. Az nem lehet, hogy ilyen nagy erŇĎfesz√≠t√©s ekkora csal√≥d√°ssal j√°rjon. Visszam√°sztam a konyhapultra, m√©g egyszer, utolj√°ra, azzal a biztos elhat√°roz√°ssal, hogy ha nem j√°rok sikerrel, akkor bizony levetem magam a 90cm-es m√©lys√©gbe. √Čs akkor, a rem√©ny elveszt√©se elŇĎtti utols√≥ miliszekundumban megt√∂rt√©nt a csoda. Megl√°ttam. Ott pihent, √©rintetlen√ľl. Egy pillanatra m√©g l√°tni v√©ltem Buddy Jesus ujjainak p√°r√°s k√∂rvonalait az √ľveg oldal√°n, gyan√ļsan pormentes is volt a k√∂rnyezet√©hez k√©pest. Kinyitottam. A vadonat√ļj √ľvegben gy√∂ny√∂rŇĪ, szennyezŇĎd√©smentes neszk√°v√©szemek peregtek vid√°man r√°mkacsintva. ‚ÄúB√°tran...‚ÄĚsz√≥lt a hang √©s √©n nem fogtam vissza magam. A h√°la √©s a szemsz√°razs√°g okozta k√∂nnyek √∂sszekeveredve csorogtak le puffadt arcomon, k√∂sz√∂netet rebegve egy felsŇĎbb hatalomnak kanalaztam nagyvonal√ļan als√≥ harmad√°ig a b√∂gr√©met. A v√≠zforral√≥ kattan√°s√°t m√°r elnyomta a fejemben felcsend√ľlŇĎ Cantaloop instrument√°lis v√°ltozata.

Soha √©letemben nem ittam m√©g ilyen j√≥ k√°v√©t. Nincs az a cibetmacskasegg, ami ak√°r megk√∂zel√≠tŇĎleg is olyan arom√°t ferment√°l, mint amilyet a sz√ľks√©g. Meghat√≥ pillanat volt. Legsz√≠vesebben k√©t k√©zzel markoltam volna meg a b√∂gr√©t, ha nem tartan√°m a vil√°g legvisszatasz√≠t√≥bb rekl√°mgesztus√°nak.

Advertisement

Csoda történt ma reggel, ez nyilvánvaló.