Autisztikus jegyekkel megĂĄldva-megverve lĂ©tezni kicsit olyan Ă©rzĂ©s, mint nƑjogi aktivistĂĄnak lenni Éticsigafalva szĂ­nhermafrodita közössĂ©gĂ©ben: egyszerƱen mĂĄr az alapoktĂłl kezdve tökĂ©letesen Ă©rthetetlen szĂĄmodra az egĂ©sz. Hogy aztĂĄn autistĂĄnak lenni milyen Ă©rzĂ©s, arrĂłl meg vĂ©gkĂ©pp csak talĂĄlgathatunk. Nem, az autista beszĂĄmolĂłk parasztvakĂ­tĂł porhintĂ©sek, az autista nem tud arrĂłl beszĂ©lni, milyen autistĂĄnak lenni. Fogadjuk ezt el, mindenkinek könnyebb. Ugyanakkor ennek a spektrumnak (Nem vĂ©letlenĂŒl hasznĂĄlom ĂĄm ezt a szĂłt!) a legenyhĂ©bb megnyilvĂĄnulĂĄsĂș vĂ©gĂ©n sem könnyƱ az Ă©let.


Ott vannak mindjĂĄrt a falevelek. Na most, mĂĄsnak talĂĄn ez nem szĂșr szemet, de a falevelek nemcsak hogy összevissza ĂĄllnak a tĂ©rben (ezt idƑvel megszokja az ember), de mĂ©g csak nem is ugyanazon a lapjukon! Ez - higgyĂ©tek el - olykor elviselhetetlenĂŒl elviselhetetlen. Egy csomĂł falevĂ©l, Ă©s nĂ©melyik a fonĂĄkjĂĄrĂłl lĂĄtszik, nĂ©melyik meg a szĂ­nĂ©rƑl. Rohadtul kegyetlen a termĂ©szet. És ilyen problĂ©mĂĄbĂłl sokkal több van, mint azt a kĂ­vĂŒlĂĄllĂł kĂ©pzelnĂ©. KĂŒlönbözƑ szĂ­nƱ hĂĄzak, furcsĂĄn parkolĂł autĂłk, Ă©s a fĂ©sƱ, aminek kĂŒlönböznek a fogai.

Ott van aztĂĄn az Ă©rintĂ©s. TĂĄrsadalmunk az anya-gyerek kapcsolatban (de pl. pĂĄrkapcsolatokban is) erƑsen preferĂĄlja az Ă©rintĂ©sen alapulĂł Ă©rzelemnyilvĂĄnĂ­tĂĄst. AlkalmankĂ©nt ez jĂł. Sokszor viszonylag elviselhetƑ, de többnyire borzalmas Ă©rzĂ©s. Az embereket ĂĄltalĂĄban szeretjĂŒk. Az emberisĂ©g nagy Ă©s nemes Ă©s minden jĂłra hivatott. Csak az embereket vetjĂŒk meg konkrĂ©tan. KĂ©pesek vagyunk kulturĂĄltan mosolyogni, akĂĄr kiemelkedƑen jĂłk lehetĂŒnk a szemĂ©lyes szimpĂĄtiĂĄn alapulĂł, felszĂ­nes munkakapcsolatok ĂŒzemi hƑfokon tartĂĄsĂĄban (ennek fƑ oka, hogy nem kötƑdĂŒnk Ă©rzelmileg a legtöbbekhez), de a tĂ©nyleges szemĂ©lyek leginkĂĄbb taszĂ­tanak. Unalmasak, Ă©rdektelenek, kiismerhetƑek, Ă©s majdnem mindig elvĂĄrjĂĄk, hogy foglalkozzunk velĂŒk. EzĂ©rt nem nyitunk ajtĂłt. Senkinek. Nem Ă©rdekel, hogy kopog. A csengƑt mĂĄr 3 Ă©ve kikötöttĂŒk, az ajtĂł kopogĂĄsmentes bevonattal valĂł ellĂĄtĂĄsĂĄt is tervezzĂŒk egy ideje. Ne kopogj, mert fölösleges. Ha mĂ©gis, mert elromlott a mosĂłgĂ©pĂŒnk, akkor bĂșvĂĄrruhĂĄban gyere. Tudom, hogy nem tudod, de bĂŒdös vagy. Mert emberszagod van. Persze engedmĂ©nyt kell tennĂŒnk, hiszen a mi mosĂłgĂ©pĂŒnk, de hidd el, csak azĂ©rt szĂłltunk most is, mert mĂĄr minden ruhĂĄnk elfogyott. ElƑször, naivan, mĂ©g azt hittĂŒk, hogy talĂĄn az Ă©letĂŒnk lesz elĂ©g rövid, vagy legalĂĄbb a ruhĂĄnk elĂ©g sok, hogy kitartson. Mostanra belĂĄttuk, zokogva Ă©s toporzĂ©kolva, hogy be kell tĂ©ged engednĂŒnk. TehĂĄt ahogy kĂ©rtem: bĂșvĂĄrruhĂĄban gyere. Így is, Ășgy is fertƑtlenĂ­teni fogjuk az egĂ©sz lakĂĄst, a plafontĂłl a harmadik szobĂĄban, a szekrĂ©nyben megbĂșvĂł tornacipƑ talpĂĄig (balrĂłl a harmadik, a beszerzĂ©si Ă©vĂŒk sorrendjĂ©ben elhelyezve).

És ott van a szex. A szex is mocskos. És jĂł, de azĂ©rt mocskos. És oda vagyunk Ă©rted, hidd el, Ă©s bedugjuk a nyelvĂŒnket a seggedbe is akĂĄr, mert az jĂł. És fĂĄj, mert mocskos Ă©s taszĂ­tĂł, Ă©s fĂĄj, mert jĂł Ă©s vonzĂł, Ă©s megtesszĂŒk, Ă©s meg akarjuk tenni. És azĂ©rt ne Ă©rj hozzĂĄnk nagyon, de Ă©rj hozzĂĄnk, nagyon. És ne keress, mert elviselhetetlenĂŒl jelen vagy, Ă©s keress, mert elviselhetetlenĂŒl hiĂĄnyzol. És a cipƑdet, amikor ide sem jössz, az ĂŒres helyre tedd, ahol ki van neki hagyva a hely. Fel is rajzolom inkĂĄbb, csak oda tedd, kĂ©rlek.
És a betƱk! A betƱket ne bĂĄntsd: azokat el kell olvasni, nem lehet egy betƱt nem elolvasni. MĂĄr tudjuk, hogy szerinted lehet, most mĂĄr többnyire csak magunkban olvassuk, de kegyetlenĂŒl nehĂ©z, amikor verset Ă­runk a feliratokbĂłl, Ă©s dĂșdoljuk rĂĄ a dallamot, Ă©s te ott ĂŒlsz egy autĂłban, az Ășt szĂ©lĂ©n, Ă©s Ășgy nĂ©zel rĂĄnk, mint egy hĂŒlyĂ©re, Ă©s mi Ă©szrevesszĂŒk, hogy eddig orvul, akĂĄr egy gyilkos, egy sunyi tolvaj, lapultĂĄl az autĂłdban ĂŒlve, biztosan rĂĄnk vĂĄrva, hogy kiless, hogy megzavarj, hogy beleszĂłlj, hogy ellopd a szĂĄnkrĂłl a betƱt, hogy ellopd a fejĂŒnkbƑl a dallamot, hogy megszĂ©gyenĂ­ts magunk elƑtt, hogy erƑszakos jelenlĂ©teddel az elmĂ©nkbe furakodj, Ă©s meg sem kĂ©rdezted, hogy akarjuk-e, hogy eszĂŒnkbe juss, hogy a szemĂŒnk sarkĂĄban megmozdulva megtörd azt a kis varĂĄzst, amit magunknak, nehezen összekaparunk, hogy bemocskold a fejĂŒnkben az egyetlen zugot, ahol nĂ©ha, egy Ă©letnyi esztendƑben egyszer, egy pillanatig, mi is boldogok vagyunk.