Bizony. Mindez OlaszorszĂĄgban törtĂ©nt (nem ezen a hĂ©ten, de attĂłl mĂ©g Ă©rdekes), a fƑszereplƑ pedig Umberto Eco Ă©s a gyengeelmĂ©jƱek, de nem Ășgy, ahogyan azt elsƑre gondoljuk.

A 83 Ă©ves Eco egy ikon OlaszorszĂĄgban, szĂĄmĂ­t a szava, de szĂŒlƑhazĂĄjĂĄn tĂșl is elĂ©ggĂ© ismert Ă©s elismert tudĂłs. ÍrĂł, kutatĂł, filozĂłfus, törtĂ©nĂ©sz, nĂĄlunk viszont sokan csak Ă­rĂłkĂ©nt ismerik A Foucault-inga vagy A rĂłzsa neve cĂ­mƱ regĂ©nyei alapjĂĄn.

MiutĂĄn dĂ­szdoktori cĂ­met adomĂĄnyozott neki egykori egyeteme, mert – többek között – teljesen megĂșjĂ­totta a szemiotikai Ă©s kommunikĂĄciĂłs kutatĂĄsokat, Eco ezt mondta:

A közössĂ©gi mĂ©dia egy sereg olyan gyengeelmĂ©jƱnek is lehetƑsĂ©get ad a vĂ©lemĂ©nynyilvĂĄnĂ­tĂĄsra, aki korĂĄbban csak a kocsmĂĄkban jutott szĂłhoz egy pohĂĄr bor utĂĄn, anĂ©lkĂŒl, hogy kĂĄrt okozott volna a közössĂ©gnek. Gyorsan elhallgattattĂĄk Ƒket, miközben most megkapjĂĄk ugyanazt a vĂ©lemĂ©nynyilvĂĄnĂ­tĂĄsi lehetƑsĂ©get, amit egy Nobel-dĂ­jas. A gyengeelmĂ©jƱek invĂĄziĂłja ez.

(a trollok tökéletes definíciójåt olvashattuk)

A kijelentĂ©s nagy port kavart az olasz mĂ©diĂĄban, amit Eco a L’espresson vezetett rovatĂĄban vĂĄlaszolt meg.

Advertisement

MiĂ©rt nem vizsgĂĄljĂĄk felĂŒl minden nap a netes felĂŒleteket Ă©s jelölik meg azokat, amelyek butasĂĄgokat ĂĄllĂ­tanak? – teszi fel a kĂ©rdĂ©st.

Majd kifejti, hogy jĂłl szĂłrakozott a gyengeelmĂ©jƱs törtĂ©neten, ami remekĂŒl rĂĄmutat arra, hogyan terjednek Ă©s alakulnak ĂĄt a hĂ­rek. Ugyanis Ƒ nem arrĂłl beszĂ©lt, hogy a net tele van gyengeelmĂ©jƱekkel, ez az ĂĄllĂ­tĂĄs hamis.

Ɛ arrĂłl beszĂ©lt, hogy az eddig csak a kocsmĂĄkban elhangzott vĂ©lemĂ©nyek most mĂĄr a nyilvĂĄnos tĂ©rben is megjelenhetnek. A gyengeelmĂ©jƱ alatt pedig azt Ă©rti, hogy lehet valaki tökĂ©letes sebĂ©sz vagy tökĂ©letes banki alkalmazott, attĂłl mĂ©g nem kompetens bizonyos tĂ©mĂĄkban, Ă­gy beszĂ©lhet hĂŒlyesĂ©geket. Ami belefĂ©r egy kocsmai beszĂ©lgetĂ©sbe, az mĂ©g nem fĂ©r bele a közössĂ©gre hatĂł, nyilvĂĄnos tĂ©rbe – valahogy Ă­gy lehet Ă©rtelmezi Eco szavait. Arra, hogy a net tele van szemetelve, jelen eset is pĂ©lda – Ă­rja; ugyanis Ƒ a szövegĂ©ben emlĂ­tette a Nobel-dĂ­jasokat, mire elkezdett terjedni egy teljesen Ă©rtelmetlen diskurzus arrĂłl, hogy neki van-e Nobel-dĂ­ja. Ennek nincs köze az ĂĄltala elmondottakhoz.

Advertisement

Eco felteszi azt a kĂ©rdĂ©st is, hogyan lehetne szƱrni a kĂŒlönfĂ©le szövegeket. Arra ugyanis mindenki kĂ©pes, hogy eldöntse, hogy egy tĂ©ma Ă©rdekli-e vagy nem, viszont Ƒ zavarba jönne, ha egy oldalon megjelent szövegek, informĂĄciĂłk valĂłsĂĄgtartalmĂĄrĂłl kellene döntenie.

Ezért egyetlen megoldåst låt erre a problémåra:

a netes oldalakhoz kĂ©pest mindig kĂ©sĂ©sĂ©ben lĂ©vƑ nyomtatott lapok minden nap kĂ©t oldalt szĂĄnhatnĂĄnak arra, hogy netes oldalakat elemezzenek, ahogyan teszik azt a filmekkel Ă©s a könyvekkel is.

Ez egy költsĂ©ges, de hatĂ©kony kĂŒldetĂ©s lenne szerinte, amire kell egy kĂŒlön csapat, de ez a nyomtatott sajtĂł egyik Ășj funkciĂłjĂĄt jelenthetnĂ©.

Advertisement

MegkĂ©rdeztem az egyik olasz ĂșjsĂĄgĂ­rĂł barĂĄtomat, hogy jĂłl Ă©rtem-e Eco Ășr szavait. ElkĂ©pzeltem ugyanis, ahogyan nĂĄlunk egy bizonyos szemlĂ©letƱ lap elemezni kezdi ilyen mĂłdon az ĂĄltala baromsĂĄgnak tartott netes tartalmakat heti vagy napi rendszeressĂ©ggel.

Ki dönti el, mi a hĂŒlyesĂ©g, minek van Ă©rtelme? Mi a mĂ©rce?

Igaz, az ilyen rendszeres kĂ©toldalas elemzĂ©sekkel meglenne a heti humorfaktor, de az internet pont arrĂłl a szabadsĂĄgrĂłl szĂłl, hogy – betartva bizonyos törvĂ©nyes kereteket – bĂĄrki elmondhatja, amit akar (igen, Ă©n is), mĂ©g ha az orbitĂĄlis baromsĂĄg is. Az meg mindenkinek a sajĂĄt felelƑssĂ©ge, hogy mit olvas, ahogyan az is, mit vesz komolyan az olvasottakbĂłl.

Advertisement

AztĂĄn ott van Belle Gibson esete, aki egy huszonĂ©ves ausztrĂĄl nƑ, Ƒ nĂ©hĂĄny Ă©ve jelent meg az interneten. A törtĂ©nete szerint agydaganatot diagnosztizĂĄltak nĂĄla, de nemet mondott a hagyomĂĄnyos orvosi gyĂłgykezelĂ©sre, Ă©s egĂ©szsĂ©ges Ă©trenddel Ă©s alternatĂ­v gyĂłgymĂłdokkal kezelte magĂĄt, sikeresen. EgĂ©sz szĂ©pen beindult a karrierje, nĂ©pszerƱ egĂ©szsĂ©gbloggerrĂ© nƑtte ki magĂĄt, könyvet adott ki, mobilalkalmazĂĄsa is volt, rengeteg követƑje lett a neten. AztĂĄn ĂșjsĂĄgĂ­rĂłk elkezdtek nyomozni utĂĄna, Ă©s kiderĂŒlt, hogy soha nem is diagnosztizĂĄltak nĂĄla rĂĄkot. KĂ©rdĂ©s, minek tekinthetĂŒnk egy valĂłban rĂĄkos, kĂ©tsĂ©gbeesett embert, ha olvasni Ă©s követni kezdte Belle Gibsont, Ă©s elhitte, amit a nƑ ĂĄllĂ­tott. Belle Gibson esete tĂșlmegy a szimpla netre feltett bullshit kategĂłriĂĄn, de talĂĄlhatunk szĂĄmtalan tartalmat, amit szintĂ©n ellenƑrizetlenĂŒl fogadunk be, Ă©rzĂŒnk magunkĂ©nak, Ă©s ki tudja, kibƑl lesz az legĂșjabb netes sztĂĄr.

A sok Ă©ve jelen lĂ©vƑ blogok, a közössĂ©gi mĂ©dia tĂŒkrĂ©ben mĂĄr kevĂ©sbĂ© beszĂ©lhetĂŒnk csak a “hivatalos” Ă­rĂĄstudĂłk felelƑssĂ©gĂ©rƑl, Ă©s hogy hol van ennek az egĂ©sznek a hatĂĄra, van-e neki egyĂĄltalĂĄn, azt Ă©n nem tudnĂĄm megmondani.

Az olasz barĂĄtom szerint Eco csak provokĂĄlni akart a felvetĂ©sĂ©vel, ami – olvasgatva a poszt alatti kommenteket – sikerĂŒlt is neki. KĂĄr, hogy csak most fedeztem fel a rovatĂĄt, mostantĂłl kezdve biztosan rendszeresen olvasni fogom, hiszen Ƒ is rendszeresen publikĂĄl. Hol is? HĂĄt, persze, hogy az interneten – ahol Ƒ is Ă©s Ă©n is, ahogyan mindenki mĂĄs is, megĂ­rhatjuk akĂĄr napi rendszeressĂ©ggel a magunk “bullshitjeit”.