Photo: Sai Kiran Anagani (Unsplash)

Olvastam egy hírt, valamikor még a nyáron. Először arra gondoltam, hogy milyen kiváló párhuzamot lehetne vonni a Szigorúan ellenőrzött vonatok című filmmel. Már, ha ugyan láttam volna a filmet, és tudnám, hogy miről szól.

Azonban nem tudom, így az én vonataim nemcsak egymással állnak szemben, hanem a szigorúan ellenőrzöttekkel is. Az pedig, hogy ez mennyire érzékletesen juttatja kifejezésre a vonatlét mai magyar nehézségeit, már egy külön dokumentumfilm, ami forog, mint az egymással szemben álló vonatokkal a világ.

Vonatnak lenni, tudjuk, csak nem beszélünk róla, nem könnyed hétvégi kirándulás. Persze vannak szerencsésebbek, bőrüléses első osztály, miegymás, de valljuk be, itt még a felsővezeték felső tízezerje sem ülhet ölbe tett kézzel. Mert vonatnak lenni ugyan első pillantásra könnyű, csak menni fel, s alá – legyél vonat, és rögvest sínen van az életed –, mégis egy valódi, kegyetlen rögvaló.

Amikor azt mondják, hogy legyél vonat, a reklámszöveg nem szól arról, hogy egyszer az utasok folynak már szinte ki az ablakodon, máskor meg a bűzös kopottság szivárog belőled a pályaudvar peronjára, ha vonat vagy. Senkire sem számíthatsz, csak az idő kegyetlen múlására, ami kibelez, felfal, leselejtez.

Advertisement

És a dolgos hétköznapok – hétfőtől vasárnapig ugyebár – mindennek ellentmondanak, amit valaha tanultál arról, hogy mi is az élet. A menetrend csak jelképes, a pálya szintúgy. Maga a kissé irányba állított totális szabadság vonatnak lenni, jegyezheted meg magadban ironizálva két lassújel között elfilozofálva. És közben mindegy, hogy honnan jöttél, mindegy, hogy hová mész.

Itt hogy a fenébe ne állna egy vonat a másik elébe őszintén, a félszeg rettegést leszámítva majdhogynem úgy, mint a néphagyományi haramia, aki pénzt vagy életet követel. A vonatok itt nem a kijárattól balra az ötödik vágányon, hanem egymással szemben állnak.

És mégis ki tehet erről? Bizonyára a biztosítóberendezés meghibásodása, forgalmi okokból.

Advertisement

De mit számít ez már, ott egymással szemben, csodára várva, életre-halálra, ha nem lesz sok késés, fél hat utánra.