‚ÄěItt Nagy Imre besz√©l, a Magyar N√©pk√∂zt√°rsas√°g minisztertan√°cs√°nak eln√∂ke. Ma hajnalban a szovjet csapatok t√°mad√°st ind√≠tottak fŇĎv√°rosunk ellen azzal a nyilv√°nval√≥ sz√°nd√©kkal, hogy megd√∂nts√©k a t√∂rv√©nyes magyar demokratikus korm√°nyt. Csapataink harcban √°llnak! A korm√°ny a hely√©n van. Ezt k√∂zl√∂m az orsz√°g n√©p√©vel √©s a vil√°g k√∂zv√©lem√©ny√©vel!‚ÄĚ
(Nagy Imre 1956. november 4-i rádióközleménye)

A magyar n√©p gyorsan felejt. A rost√°n, amely megszŇĪri a m√ļlt esem√©nyeit, csak a nagy, durva r√∂g√∂k maradnak fenn. Ez persze t√∂rv√©nyszerŇĪ. A t√∂rt√©nelmi lev√©lt√°rak term√©szetesen tartalmaznak szinte mindent, ami ahhoz sz√ľks√©ges, hogy tiszt√°n l√°ssunk, tudom√°nyos munk√°k is jelentek meg sz√©p sz√°mmal, a legt√∂bbet j√≥, ha p√°r tucat ember olvassa. A durva r√∂g√∂kbŇĎl szemezgetŇĎ emberek viszont hajlamosak leegyszerŇĪs√≠tve szeml√©lni m√ļltb√©li esem√©nyeket, k√∂nnyen t√∂rnek p√°lc√°t. Van azonban a dolognak egy m√°sik dimenzi√≥ja is: azoknak az embereknek a n√©zŇĎpontja, akik ilyen vagy olyan okb√≥l, ott voltak a helysz√≠neken, testk√∂zelbŇĎl k√∂vetve a t√∂rt√©n√©seket.

√Čdesap√°m egy Heves megyei k√∂zs√©gben nŇĎtt fel, gyermekb√©nul√°s k√∂vetkezt√©ben, n√©gy √©vesen, f√©l l√°b√°ra leb√©nult.

√Čn egy somogyi k√∂zs√©gben nevelkedtem m√°r, annak sulij√°ba j√°rtam, akkor lettem felsŇĎs, amikor m√°r jav√°ban zajlott a peresztrojka, amelynek hat√°sai, enyhe m√©rt√©kben ugyan, de a Magyar N√©pk√∂zt√°rsas√°gban is √©rezhetŇĎek voltak. Persze t√ļlz√°s lenne azt √°ll√≠tani, hogy csak ez foglalkoztatott benn√ľnket. P√©ld√°ul kurva sokat verekedt√ľnk. √Čn belek√©nyszer√ľltem ebbe, mert nagyobb voltam a t√∂bbin√©l, √©s a frusztr√°lt t√∂rp√©k folyton betal√°ltak. Cig√°ny gyerekek, legfŇĎk√©pp. Volt k√∂zt√ľk egy Bakonyi nevŇĪ, k√ľl√∂n√∂sen pici sr√°c, aki mindig fel√ľlkerekedett, √©s ezt nem √©rtettem. Nagyon bosszantott. Hazamentem, √©s v√©gsŇĎ elkesered√©semben (a fi√ļk √°ltal√°ban nem mondj√°k el az apjuknak hogy vesztettek) elpanaszoltam a b√°natomat ap√°mnak, bŇĎsz cig√°nyoz√°sok k√∂zepette. B√°rmelyik kurucinf√≥s cig√°ny-poszt elpirult volna sz√©gyen√©ben. Ap√°m v√©gighallgatott, csendben, √©s miut√°n befejeztem, ŇĎ tov√°bb hallgatott. Ez fokozta d√ľh√∂met, √©s r√°rivalltam, hogy hallgat√°s√°val mi√©rt a k√∂cs√∂g cig√°nyt t√°mogatja, √©s mi√©rt nem engem ist√°pol, b√°tor√≠t√≥lag? Ap√°m hallgatott, de l√°tszott rajta, hogy a d√ľh gyorsan fokoz√≥dik benne, lassan r√°m n√©zett, √©s megsz√≥lalt.

Elmes√©lte, hogy √°ltal√°nos iskol√°ban, a parasztfi√ļcsk√°k, akikkel egy oszt√°lyba j√°rt, nagyon furcs√°n kezelt√©k a fogyat√©koss√°g√°t: agresszi√≥t v√°ltott ki belŇĎl√ľk. Kig√ļnyolt√°k, √©s volt olyan is, amikor a sz√ľnetben, az iskolaudvaron k√∂zrefogt√°k, √©s l√∂kd√∂st√©k, arra j√°tszva, hogy ki l√∂k rajta akkor√°t, hogy elvesztve egyens√ļly√°t, elessen. Ap√°m elbesz√©l√©se szerint, ilyenkor mindig a cig√°ny gyerekek siettek a seg√≠ts√©g√©re. Tal√°n kapisk√°ltak valamit a kiszolg√°ltatotts√°g√°b√≥l. Ezt a t√∂rt√©netet ap√°m nem indulatmentesen mes√©lte el, √©s akkor m√©g finoman fogalmaztam: els√≠rta mag√°t a v√©g√©n. Rettenetesen zavarba hozott, emiatt sok√°ig haragudtam r√°.

Advertisement

1956-ban, ap√°m ipari tanul√≥ volt Budapesten. Egy olyan ipari iskol√°ba vett√©k fel, ahova elsŇĎsorban fogyat√©kos fiatalok j√°rtak. BŇĎrd√≠szmŇĪvesnek tanult, nem ment neki rosszul, k√©sŇĎbb a mestervizsg√°t is megcsin√°lta, √©s csak hajsz√°l (valamint egy nem v√°rt csal√°di konfliktus) v√°lasztotta el att√≥l, hogy a hetvenes √©vek elej√©n kiv√°ltsa az ipart. Teh√°t olyan int√©zm√©nyben tanulhatott, ahova hasonszŇĎrŇĪ fi√ļk √©s l√°nyok j√°rtak sz√©p sz√°mmal (a gyermekb√©nul√°s sajnos gyakori megbeteged√©s volt).

√ćgy, pesti koll√©gistak√©nt √©rte utol ap√°mat a forradalom.

Talán az elején még lelkes is volt, nehezen tudom elképzelni, hogy kamaszként nem hatott rá az a világmegváltó hangulat, ami az archív filmfelvételeken és fotókon, azokról az arcokról leolvasható.

Advertisement

Iskol√°nkban m√°r 89-ben √≥ri√°si p√°lfordul√°s vette kezdet√©t. A katon√°s √ļtt√∂rŇĎparancsnok - aki engem pofozott meg az√©rt, mert az avat√°somon a h√ľlye avat√≥m 2 centisre hagyta a kendŇĎm lel√≥g√≥ r√©sz√©t, m√≠g a kendŇĎ t√∂bbi r√©sze egy √∂kl√∂mnyi csom√≥ban √∂sszpontosult az √©ppen n√∂veked√©snek indult √°d√°mcsutk√°m alatt -, megk√∂nnyezte a pillanatot, amikor SzŇĪr√∂s M√°ty√°s kiki√°ltotta a Magyar K√∂zt√°rsas√°got.

Nem tudtuk kivonni magunkat az euf√≥ria al√≥l. 56-r√≥l tanulva, a f√©l fejezetet √°th√ļzatta vel√ľnk tan√°runk, √©s gyakorlatilag minden fontosabb r√©szt, a l√©nyegi pontokon √°tfogalmazva, √ļjra dikt√°lt. 13 √©vesen SZDSZ-es lettem, ezzel ideges√≠tettem a Fidesz-szimpatiz√°ns napk√∂zis n√©nit. Pattan√°sos arc√ļ antikommunistak√©nt otthon is megnŇĎtt az arcom, szab√°lyosan kiprovok√°ltam a vit√°kat, az √ļtt√∂rŇĎparancsnokhoz k√©pest is elk√©pesztŇĎen balos ap√°mat ideges√≠tve ezzel legink√°bb. Megleltem kamaszkori l√°zad√°som fŇĎ csap√°sir√°ny√°t!

Ap√°m tal√°n sodr√≥dott a t√∂meggel, tal√°n ment mag√°t√≥l, de val√≥sz√≠nŇĪleg hasonl√≥ euf√≥ri√°t √©rezhetett mint √©n, eg√©szen addig, m√≠g valaki a t√∂megbŇĎl el nem ki√°ltotta mag√°t: Emberek, az ott egy √°v√≥s, az ott egy √°v√≥s....!!!!!

Advertisement

Ňź pedig akaratlanul szemtan√ļja lett egy huszon√©ves fiatalember meglincsel√©s√©nek, n√©h√°ny m√©terrŇĎl szeml√©lve a gyal√°zatot.

Kapiskált valamit a kiszolgáltatottságból.

Ap√°m megvolt r√≥la gyŇĎzŇĎdve hogy az 1956 november 4.-√©n megind√≠tott inv√°zi√≥ sz√ľks√©gszerŇĪ volt. Hal√°l√°ig √≠gy gondolta. Rossz helyen volt, rossz idŇĎben, ez√©rt nem lett, nem lehetett antikommunista. Tudta persze, hogy az √°v√≥sok hitv√°ny dolgokat vittek v√©ghez, de minden hasonl√≥ √©rvet elnyomott annak az √°v√≥snak (?) a k√©ts√©gbeesett tekintette, k√∂ny√∂rg√©se.

Advertisement

Ez term√©szetesen nem √≠t√©let 56‚Äô felett. A kommunist√°k voltak a huny√≥k, errŇĎl k√°r vit√°t nyitni. Minden felfŇĪzhetŇĎ egy ok-okozati l√°ncra, minden kommunista, szt√°linista gaztett, aminek a v√©g√©n ott van a l√°mpavason l√≥g√≥ √°v√≥s, √©s a megszeppent hevesi parasztgyerek.

Trianon kitart. A Trianon-trauma sokkal elevenebb seb a magyar n√©p lelk√©ben, mint 1956 lever√©s√©nek gyal√°zata. 56‚Äô felez√©si ideje sokkal r√∂videbb. Ennek lehet oka, a politikai oldalak elt√©rŇĎ t√∂rt√©nelemszeml√©lete, √©s t√∂rt√©nelemmagyar√°zata, de lehet oka a szem√©lyes t√∂rt√©netek k√∂zt h√ļz√≥d√≥ nagyon erŇĎs kontraszt is. B√°trabban ny√ļlnak hozz√° az Orb√°nok, Von√°k √©s Gyurcs√°nyok 56-hoz, b√°trabban tekergetnek ilyen-olyan sz√≠nŇĪ lufikuty√°kat, mint a t√∂bbi, nagy nemzeti traum√°ra akaszthat√≥, aktu√°lpolitikai jelszavakb√≥l.

Advertisement

Itt nincs ötvenhat, itt ötvenhatok vannak!

Ap√°m vagy h√°rom h√©tig nem tudott hazamenni a fŇĎv√°rosb√≥l. Amikor azt√°n v√©gre bel√∂khette a kisajt√≥t (az is egy rizik√≥s √ļt volt), nagyap√°m - megl√°tva ŇĎt -, el√© sietett, lend√ľletbŇĎl pofon v√°gta, majd r√∂gt√∂n ezt k√∂vetŇĎen zokogva meg√∂lelte. Ezt is biztos forr√°sb√≥l tudom: any√°m mes√©lte egyszer.