2016. február 23-ánál zsibbasztóbb nap nem sok volt a magyar demokráciának csúfolt, ciklusfüggetlen blöff 26 éves történetében.
Ăšgy pislogtunk zavarunkban, mint disznĂł a frissen festett ĂłlajtĂł elĹ‘tt. A sajtĂł szerencsĂ©re nem volt ennyire teszetosza, PlankĂł GergĹ‘ pĂ©ldául olyan felelĹ‘ssĂ©gre vonĂł hangsĂşllyal kĂ©rte számon Lázár Jánost, mint mĂ©g senki ebben a nyomorult, cselekvĂ©skĂ©ptelen országban. Gyakorlatilag másfĂ©l-kĂ©t Ăłra elteltĂ©vel össze is állt a kĂ©p: beazonosĂthatĂłvá váltak a szereplĹ‘k, a zűrzavart megrendelĹ‘ hatalom pedig nem maradt sokáig takarásban (kĂ©rdĂ©s hogy akart-e egyáltalán). Az ĂĽzenet világos, a feladĂł kilĂ©te nyilvánvalĂłvá vált.
A cĂmzett kilĂ©te ezzel szemben ennyire azĂ©rt nem egyĂ©rtelmű. Nyilván az, aki a teljes Ă©rdektelensĂ©gbe kocsonyásodott MSZP-nek szĂłlĂł ĂĽzenetkĂ©nt fogja fel a tegnap törtĂ©nteket, tĂ©ved. KĂ©tsĂ©gtelen, hogy a szocialisták mögött megvan az apparátus, Ă©s a szĂĽksĂ©ges lĂ©tszámĂş önkĂ©ntes is, hogy egy jĂłváhagyott kĂ©rdĂ©ssor mellĂ© a megfelelĹ‘ számĂş aláĂrást nĂ©hány hĂ©t alatt összegyűjtse. A vasárnapi boltbezárás kĂ©rdĂ©se azonban nem bĂr olyan sĂşllyal, ami ezt a látványos Ă©s aljas lĂ©pĂ©st indokolná.
Ha találgatnom kellene, arra tippelnĂ©k, hogy ez az Ăłtvar ĂĽzenet elsĹ‘sorban azoknak szĂłl, akik demokratikus játĂ©kszabályok szerint prĂłbálnának meg az erre a cĂ©lra fenntartott intĂ©zmĂ©nyrendszeren keresztĂĽl kezdemĂ©nyezĂ©ssel Ă©lni a hatalom ellenĂ©ben. Nem ĂgĂ©rkezik nyugodtnak az elĹ‘ttĂĽnk állĂł Ă©v, a hatalom emiatt nem dĹ‘lhet hátra elbizakodottan. ErĹ‘t mutatni pedig lehet Ăgy is, Ă©s Ăşgy is. Lehet rohamrendĹ‘röket tömeg ellen vezĂ©nyelni, de az tĂşl egyĂ©rtelmű. A tegnap látott áttĂ©teles erĹ‘fitogtatás azonban pontosabban Ă©r cĂ©lba minden egyĂ©b más eszköznĂ©l. Egy esetleges rendĹ‘rattack miatt szĂ©les tömegek Ă©reznĂ©k megtámadva, vagy megtámadtatva magukat (2006), mĂg ez a tegnapi mĂłdszer csak azokban gerjeszt(het) fĂ©lelmet, akik tĂ©nyleg valami nehezen megfoghatĂł „turpisságon” törik a fejĂĽket.
A kormánypárt közleménye, illetve a kormányhoz közel álló politikusok nyilatkozatai egy az egyben azokat az időnként külvárosokban, gettókban felharsogó érveket tükrözik, amiket a pofonokat osztogató helyi erők hangoztatnak a megpofozottak veszélyességéről és kötekedő természetéről. Például az olyan nyilatkozat, mint az MSZP képtelen egy népszavazási kezdeményezést szabályosan beadni, pont ilyen.
Nem lehet nem szĂntiszta cinizmuskĂ©nt Ă©rtelmezni Orbán mai valamint Lázár tegnapi nyilatkozatát. Orbán játĂ©krendszerĂ©ben a hatalomra más szabályok vonatkoznak. Ha mi kettĹ‘vel, Ĺ‘ három kockával dob. Ha mázlink van, Ă©s vĂ©gre 10 mezĹ‘t lĂ©phetĂĽnk elĹ‘re a táblán, Ĺ‘ közbeiktatott mezĹ‘ket rajzol számunkra az asztalra. MeglĂ©phetetlen dologgá vált lefektetett szabályok szerint Ă©rvĂ©nyt szerezni bármifĂ©le akaratnak, ez pedig az eddig jogkövetĹ‘ elĂ©gedetlenek kĂ©nyszerű radikalizálĂłdását eredmĂ©nyezi majd.
/Kép: “Lóci”, Facebook/atv.hu/