This is a platform for User Generated Content. G/O Media assumes no liability for content posted by Kinja users to this platform.

Hogyan lesz egy troll? (Emlékeztető oltás, mert néha szükséges, vagyis hát reblog.)

Az európai gyökerű fantasy-irodalom humanoid bestáriumának egyik gyakran papírra és tintába (újabb időnkben porfestékbe) álmodott képviselője a troll. E csekély értelmű, ám agresszivitása okán önbizalommal túlterhelt lény ősmintája nem más, mint a csalitjáró pocok (Microtus agrestis).

Rögvest megválaszolva a mindenkiben elsőre felmerülő kérdést (és egyúttal figyelmen kívül hagyva a tényt, mely földhözragadt is némelyek gondolkodása), miként lehet egy erőtől duzzadó állapotban is mindössze 13 cm-es entitás a modellje a mesék sziklaállú teremtményének, nos úgy hiszem, a szárnyaló emberi képzelet és a messziről jött népek túlzásra mindig hajló jelleme épp elegendő magyarázat. Mire a közepesen tisztelt olvasó rövid kis esszénk végére ér, a csalitjáró pocok és a troll jellemének tökéletes egybeesése nem hagy semmilyen további kétséget afelől, hogy alaphipotézisünk mindenképp helytálló és egzakt.

Advertisement
Illustration for article titled Hogyan lesz egy troll? (Emlékeztető oltás, mert néha szükséges, vagyis hát reblog.)

A csalitjáró pocok a rágcsálók (Rodentia) rendjébe tartozik, azaz - mit szépítsük - a felületes szemlélő számára elsőre akár bájosnak és barátságosnak tetsző kis jószág egy álcázott patkány, annak minden taszító jellemvonásával, ám számos erénye nélkül. Bárhova menjen is a pihenésre vágyó madár, ember vagy kétéltű, legyen az akár saját otthonának kertje, ez a kis mocsok mindenhol ott lesz, s jelenlétével rontja a tájról agyunkba érkező összbenyomást. Sem éjjel, sem nappal nem vagyunk biztonságban, könnyen alkalmazkodik bármilyen napszakhoz, környezethez vagy pH-hoz. Szívós, mint a háromhetes nyers csizmatalp, és levakarhatatlan, akár a kullancs (Ixodes ricinus). Szellemi képességei sajnos legfeljebb a sarki csérrel (Sterna paradisaea) állnák a versenyt, ám az intelligencia és a logikai készségek teljes hiányát agresszivitással, önbizalommal és átható pézsmaszaggal pótolja. E három fegyver elegendő is ahhoz, hogy alig akadjon olyan bátor ragadozó, ki levadássza. Rendszerint ha egy csalitjáró pockot meglátunk, hamarosan tömegesen jelennek meg hasonló habitusú társai, hogy magukénak vélt területüket - mely furcsa mód általában egybeesik valamilyen sűrűn látogatott, frekventált pihenőhellyel - ürülékükből és vomitusukból rakott takaros kupacokkal megjelöljék.

Advertisement

A csalitjáró pocok mindenek felett összeférhetetlen és kötekedő, ám mindehhez hiányzik belőle a szarka (Pica pica) intelligenciája és humora, így ennek híján bűzös és maró nyálával kénytelen ellenfeleire támadni. Rendszerint lesből és orvul támad, hordákba verődve, mely hordát a legbűzhödtebb és leginkább hascsikarásos modorú tag, az ún. vezér irányítja, primitív parancsuralmi eszközökkel, és egyszerű, a pockok elképzelhetetlenül alacsony szellemi szintjén is befogadható jelszavakkal és parancsokkal (“köpj!”, “mókus!”, “ebéd!”, “térdre!”).

A pockok elképesztően szaporák, némely elmélet szerint vírusfertőzéssel adják át jellembéli fogyatékosságaikat bárkinek, aki gumikesztyű nélkül kerül velük fizikai kontaktusba. Hagyományos módon is szaporodik, s csak azért nem lepi a föld teljes felszínét immáron pocok- és pocokürülék-szőnyeg, mert a fészek legerősebb tagja gyakran falja fel gyengébb és kevésbé szánalmas testvéreit.

Advertisement

A csalitjáró pocok elleni védekezés történhet kémiai módszerekkel (a kellemes modorú illatok zavarba hozzák és elijesztik) vagy baglyokkal. Amennyiben képesek vagyunk a létezésnek ezt a visszataszító formáját bárminemű érdeklődés, szörnyülködés, hányinger vagy egyéb reakció nélkül figyelmen kívül hagyni, úgy a pockok rövid időn belül elveszítik érdeklődésüket és új területek felkutatására indulnak. Semmiképp nem javasoljuk módszerként a velük való vetélkedést, mert náluk szőrösebbek, büdösebbek és verejtéktől bűzlőbbek úgysem lehetünk.

Share This Story

Get our newsletter