Ki is vagyok

A szerző maga.

A regényolvasás azért jobb, mint a filmváltozat, mert magunk találhatjuk ki, milyenek a szereplők.

A virtuális világban is megvan ez a regényes vonal, fantáziálhatunk, milyen lehet a nicknév mögé bújó másik ember, mennyi idős, sportos vagy inkább telt, jólöltözött vagy alulról sem súrolja a normcore-t.

Advertisement

A virtuális személyiség rajzolásának megvannak azért a határai, hiába állítja valaki, pénzügyi zseni, ha az Ifáról kizárólag a teherautó jut eszébe. Bölcsészként is nehéz tündökölni, ha az illető nem érti, néhányan miért szólítanak engem „grófnő”-nek.

Saját virtuális személyiségem maga a rejtély többek előtt, nazca vonalak, torinoi lepel és Mona Lisa férfivolta nagyságrendű titokként magasodik bele a kis szerkesztőségünkbe, ki is lehetek.

Mert hogy, a szerkesztőségi tagok sem tudják, ki vagyok, Amy, aki gyerekekről és divatról is szeret cikkezni, holott mindenki tudja, a pedagógus szó nagyjából egy finom körülírás arra, az illető kényelmi cipős, unalmas szoknyás, divatjamúlt blúzos középkorú nő, rossz frizurával, no makeup.

Én persze tudom, ki vagyok, nem tartozom azok közé a nagyvárosi, Woody Allen szerű spleenes figurák közé, akik még középkorúsodva is arra keresik a választ, kik is ők valójában, és ezért évek óta analízisbe járnak.

Advertisement

Valójában nem foglalkoztatott a dolog, mit gondol rólam a szerkesztőség többi tagja, fel sem merült bennem, bárkinek érdekes lehet, ki az a csaj, aki a női kvótát jegyzi itt a blogban.

Mivel gyerekkoromba járattak tánc (és illemtan) órára, természetesen bemutatkoztam a többieknek, de csak nagy vonalakban, és maradtam számukra az, Amy.

Advertisement

Pár évvel ezelőtt egy másik helyen egy kedves kommentelő, blogtárs feltette a kérdést, nem lehet, hogy Tisza Kata vagyok? Akkoriban nagy szám volt a csaj, egy arisztokrata nőci, lovak, párás hajnalok a kastélykertben, irodalmi véna. Izgalmas kombináció, és mivel profi szerzőként nyomult TK akkoriban, elég hízelgő volt rám nézve, akár ő is lehetnék.

PRK – vagyis Papp Réka Kinga – ezt szegezte nekem kérdésként egyik kedves társszerzőm ezen a blogon, először nem is esett le, miért mondja PRK nevét. Komolyan felmerült benne (sőt, talán bennük?, többekben?), én vagyok az a túlmozgásos csaj, aki többfelé újságír a neten, vad feminista, meg persze D kosaras, de ezt nem csapatban játssza.

Advertisement

Szóval, azért nem lehetek én, mert neki egy gyereke van, nekem meg kettő, erre a következtetésre jutott az alkalmi szerkesztőségi nyomozócsoport.

Persze, ha én ő lennék, és le akarnám tagadni ezt (de miért akarná egy újságíró letagadni, hogy ide is ír cikkeket?), akkor biztos megbízható adatok adnék gyerekeim számáról? Na, a fiúk idáig már nem jutottak el a nyomozásban, szóval én sem tudom pontosan, kik a társszerzőim, de hogy nem Patrik Jane gépeli be a cikkeket a koncba, ebben biztos vagyok ezek után.

Advertisement

Nem szeretnék más lenni, mint aki vagyok (oh dehogy nem, balettáncos, menő stylist a Voguenal, emberjogi aktivista az ENSZ-nél vagy egy új pszichológiai elmélet megalapozója, amolyan Mrs. Freud módon) de az azért jólesett, hogy a PRK gyanú alapján elmegy a stílusom harmincévesnek (utánanéztem, PRK annyi idős). Mondjuk, az kínosabb lett volna, ha Repülős Gizit gyanítják Steinmann mögött a szerzőtársak, vagy a pedagógia vonal miatt gyanúba kerültem volna, mint Rózsika néni.

Share This Story