Tisztelt szerzŇĎt√°rsam, Sz√©pl√°bi Andr√°s egyik k√∂zelm√ļltban √≠rt posztj√°ban megid√©zte a ma m√°r h√©tk√∂znapinak tekinthetŇĎ Wikip√©dia-mŇĪvelts√©get, mint a XXI. sz√°zadi √°tlagember egyik legfŇĎbb ismertetŇĎjel√©t. Igazs√°gtalans√°g lenne azonban csak a Wikip√©di√°t kiragadni, mint a fenneml√≠tett embert√≠pus legfŇĎbb tud√°sforr√°s√°t, hiszen sz√°mtalan inform√°ci√≥szerz√©si m√≥dszer √©s ezzel foglalkoz√≥ webhely l√©tezik m√©g, a vil√°g legnagyobb, √∂nfejlesztŇĎ lexikonj√°n k√≠v√ľl is.

J√≥magam annyira k√∂nyvp√°rti vagyok, hogy az (√∂nmagamhoz k√©pest) m√°r fokozhatatlan: igazi k√∂nyv-n√°ci. Ragaszkodom p√©ld√°ul ahhoz, hogy a k√∂nyvespolcunkat √©n tarthassam rendben. Leszedegetem ŇĎket, nedvessel let√∂rl√∂m a polcot, sz√°razzal a k√∂nyvet, nem l√©tezŇĎ molyok ut√°n kutatok, szagl√°szom, markolom, √°t meg √°tlapozom ŇĎket, gyakran teljes d√©lut√°nokon √°t. Ez egy olyan viszonyul√°s, ami az e-book korszakban napr√≥l napra v√°lik nevets√©gesebb√©, m√©g sincs sz√©gyen√©rzetem. Amikor a digit√°lis adatt√°rol√°s √©s az erre alapul√≥, √ļj olvas√°si szok√°sok m√©g a kanyarban sem voltak, olyan hum√°n-polihisztorok, mint a legend√°s mŇĪvelts√©gŇĪ HegedŇĪs G√©za, eff√©lek√©pp nyilatkoztak errŇĎl a furcsa viszonyr√≥l:

‚ÄěIgyekszem meggyŇĎzni a hallgat√≥s√°gomat arr√≥l, hogy az olvas√°s nem egy dologra val√≥. Ha gy√∂ny√∂rk√∂dni akarok, mondjuk, Reviczky vagy Verlaine vigasz√°t keresem, √©s m√°shova ny√ļlok a k√∂nyvespolcon, ha rendben akarom tartani a Trabantomat. De megfelelŇĎ szakk√∂nyv n√©lk√ľl az sem megy! A legt√∂bb ig√©nyes ember lelk√©ben √©l valamif√©le k√≠v√°ncsis√°g. MindenekelŇĎtt saj√°t lelk√©re, m√ļltj√°ra, de r√∂gt√∂n azut√°n a szomsz√©dj√°√©ra k√≠v√°ncsi. Azt szoktam mondani, hogy a k√∂nyv olyan √°ramforr√°s, ami hol kikapcsol, hol bekapcsol ‚Äď m√°rmint benn√ľnket a val√≥s√°gba.‚ÄĚ

√Čn j√≥l elvagyok az ezzel p√°rhuzamos n√©zeteimmel, de a m√ļltkor, m√©lyebben elgondolkodva a k√©rd√©sen r√°d√∂bbentem, hogy tulajdonk√©ppen versenyh√°tr√°nyba ker√ľl az a mai gyerek illetve fiatal, aki √∂nmŇĪvelŇĎd√©s√©nek, √∂nfejleszt√©s√©nek eszk√∂z√©√ľl kiz√°r√≥lag a k√∂nyvet v√°lasztja. Azt egy√©bk√©nt kiz√°rtnak is tartom, hogy egy gyermek ezt a d√∂nt√©st √∂nk√©nt hozza meg, de l√©teznek sz√ľlŇĎk, akik buzg√≥n tiltj√°k gyermekeiket p√©ld√°ul az internettŇĎl; ebbe m√©lyen nem menn√©k bele, mert ennek a sz√ľlŇĎi magatart√°snak is sz√°mtalan form√°ja, illetve fokozata van.

K√©t sr√°com k√∂z√ľl az idŇĎsebbik re√°l √©rdeklŇĎd√©sŇĪ, re√°l szakm√°t v√©gzett, az adott szakma technikumi k√©pz√©s√©ben vesz r√©szt √©ppen, √©s nem lepŇĎdn√©k meg, ha egyetemi tanulm√°nyait is hasonl√≥ ter√ľleten folytatn√°. A szakma, amelyet elsaj√°t√≠tott elsŇĎsorban a k√©mi√°ra √©p√ľl, a technikum pedig szinte kiz√°r√≥lag laborgyakorlatokb√≥l √°ll. K√©tf√©le k√∂nyvet l√°ttam eddig a kez√©ben: a tank√∂nyveit, √©s a Tr√≥nok harca sorozat k√∂teteit. A TV-sorozatokr√≥l viszont tekint√©lyes enciklop√©dikus tud√°st halmozott fel, meg sem pr√≥b√°lok vele versenyre kelni ebben. K√∂z√©psulis kort√°rsaihoz hasonl√≥an m√©gis, a legt√∂bb √°ltalam felhozott t√©m√°hoz laz√°n hozz√° tud sz√≥lni. Egyszer p√©ld√°ul meglepett egy s√∂r√∂z√©s k√∂zben elcsattintott Cs√°th G√©za kritik√°val (nem tetszett neki). - Hol olvastad? - A telefonomon.

Advertisement

- Hm.

A kisebbik fi√ļ teljesen m√°s ter√ľleten folytatja tanulm√°nyait. √ČrdeklŇĎd√©se sokkal ink√°bb hum√°n jellegŇĪ, filmes √©s mŇĪv√©szeti √©rdeklŇĎd√©se is szerte√°gaz√≥bb, mint testv√©r√©√©. Ňźt p√©ld√°ul az √Člet f√°ja zaklatta fel legut√≥bb, m√≠g kort√°rsai, oszt√°lyt√°rsai a Marvel filmekre buknak. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne n√©zn√© meg azokat a filmeket, amelyekre kort√°rsai gerjednek, de van neki egy saj√°t kis √≠zl√©se, ami 16 √©vesen az√©rt m√°r nem olyan rossz dolog. K√∂nyvet nem olvas szinte egy√°ltal√°n, csak ha nagyon musz√°j. Legut√≥bb, amire r√° tudtam besz√©lni egy Poe k√∂tet volt, persze hogy a legizgalmasabb, misztikus detekt√≠v-novell√°ival telepakolva. Azt hiszem tavaly olvasott egy k√∂nyvet a testbesz√©drŇĎl, √©s ha v√©gre siker√ľlne beszereznem Carl Gustav Jung valamelyik mŇĪv√©t, akkor azt is elolvasn√°, mert sokszor besz√©l√ľnk a Jung-Freud viszonyr√≥l (egy k√∂z√∂sen megn√©zett film kapcs√°n), √©s neki Jung tudom√°nyos elk√©pzel√©sei jobban bej√∂ttek. Nincs olyan filmes, vagy egy√©b t√©ma, amirŇĎl valami k√∂ld√∂ksz√∂sznyi inform√°ci√≥val ne rendelkezne, legyen az a c√°ri csal√°d kiv√©gz√©se, a Patyomkin p√°nc√©los c. film, vagy p√©ld√°ul a II. vil√°gh√°bor√ļ nyugat-franciaorsz√°gi harci cselekm√©nyei. Olvasni viszont sokat l√°tom, a telefonj√°n(rengeteg blogot olvas √©s vlogot n√©z).

Azt hiszem a dolog nyitja itt elsŇĎsorban az, hogy a gyermeknek l√©tezik-e valamif√©le tud√°sszomja, vagy sem. A KSH kultur√°l√≥d√°si szok√°sainkat vizsg√°l√≥ kutat√°sai szerint Magyarorsz√°gon a felnŇĎtt lakoss√°g jelentŇĎs r√©sze m√°r a hetvenes-nyolcvanas √©vekben sem olvasott k√∂nyvet. Szinte semmit. A tanulm√°nyban alkalmazva van egy m√≥dszer, az √ļgynevezett idŇĎm√©rleg-felv√©tel, ami tulajdonk√©ppen egy adott tev√©kenys√©g√ľnkre r√°ford√≠tott idŇĎt hivatott lem√©rni, meghat√°rozott idŇĎintervallumon bel√ľl. Ezzel a m√≥dszerrel vizsg√°lva az olvas√°ssal elt√∂lt√∂tt idŇĎt, √©rdekes tendencia rajzol√≥dik ki:

M√≠g 1986/87-ben m√©g minden m√°sodik megk√©rdezett olvasott a megkeres√©s elŇĎtti napon, addig 2009/2010-re ez csak minden negyedik emberre igaz. Aki ellenben t√©nylegesen olvas, az 9 perccel t√∂bb idŇĎt t√∂lt√∂tt ezzel, mint az 1980-as √©vekben: naponta √°tlagosan 76 percet; a csak k√∂nyvet olvas√≥kn√°l ez az idŇĎ 97 perc volt. Meg√°llap√≠that√≥ teh√°t, hogy akik t√©nylegesen olvastak, azok egyre intenz√≠vebben tett√©k azt.

Advertisement

Az idŇĎm√©rleg k√©rdŇĎ√≠vbe 2009-ben m√°r be√©p√ľlt az elektronikus √©s internetes form√°ban t√∂rt√©nŇĎ olvas√°s is a hagyom√°nyos pap√≠r alap√ļ mellett, illetve az internetes olvas√°s egy√©rtelmŇĪen elk√ľl√∂n√≠thetŇĎv√© v√°lt az egy√©b c√©l√ļ internethaszn√°latt√≥l (let√∂lt√©s, k√∂z√∂ss√©gi oldalak l√°togat√°sa stb.).

Ez term√©szetesen nem ad v√°laszt minden k√©rd√©sre. P√©ld√°ul mi van azokkal, akik digit√°lis adathordoz√≥n sem olvasnak irodalmi, vagy tudom√°nyos mŇĪveket. Vajon szert tehetnek-e arra a t√°j√©kozotts√°gra √©s tud√°sra, ami mondjuk egy √©retts√©gi (j√≥, vagy kitŇĪnŇĎ eredm√©nnyel t√∂rt√©nŇĎ) let√©tel√©hez kell? Szerintem igen. Ahogy az idŇĎ elŇĎrehaladt√°val egyre jobbakk√° v√°lnak a keresŇĎmotorok, √©s egyre felhaszn√°l√≥specifikusabban szŇĪrik a netes tartalmat, ann√°l nagyobb az es√©ly arra, hogy azt az inform√°ci√≥t fogjuk tudni leszedni a vil√°gh√°l√≥r√≥l, amire pont abban a pillanatban sz√ľks√©g√ľnk van. √ögy k√©pzelem ezt el, mintha egy gigak√∂nyvt√°r lenne mindenki birtok√°ban, azzal a k√ľl√∂nbs√©ggel, hogy a k√∂nyvek azon az oldalon ny√≠lnak ki ezredm√°sodpercek alatt, ahol a keresett inform√°ci√≥ megtal√°lhat√≥.

Advertisement

Ez persze j√≥l al√°v√°g szeg√©ny Tolsztojnak, vagy a J√≥zsef √©s testv√©rei mega-√©p√≠tm√©ny√©t √∂sszeleg√≥z√≥ Thomas Mannak, de rem√©nykedj√ľnk hogy tal√°n k√©sz√ľl belŇĎl√ľk valami j√≥fajta HBO-sorozat, √©s akkor nem vesznek bele a m√ļlt m√©lys√©ges m√©ly k√ļtj√°ba. Sem m√©diaelemzŇĎ, sem szociol√≥gus, sem pedag√≥gus nem vagyok, de az vil√°gosan l√°tszik, hogy az inform√°ci√≥t ma m√°r m√°s csatorn√°kon, √©s m√°s form√°ban vessz√ľk magunkhoz, az √ļj m√≥dszer pedig az idŇĎ elŇĎrehaladt√°val egyre hat√©konyabb lesz. P√°r hete besz√©lgettem egy antikv√°rium-tulajdonossal, aki a forgalma egy√©rtelmŇĪ visszaes√©s√©rŇĎl besz√©lt. LegfŇĎbb oknak az E-book olvas√≥k, √©s az ilyen alkalmaz√°ssal felszerelt telefonok elterjed√©s√©t tippelte.Ez nyilv√°n csak az olvas√≥k szok√°saira vonatkozik. Az √ļgynevezett nemolvas√≥k n√©pes t√°bor√°t azonban m√°sk√©ppen kellene meg√≠t√©lni a jelenlegin√©l. Itt j√∂n √°ll√≠t√°som l√©nyege: Sz√≥rv√°nyinform√°ci√≥kb√≥l,egy√©b sz√≥rv√°nyinform√°ci√≥k hozz√°ad√°s√°val illetve felhaszn√°l√°s√°val teljes √©rt√©kŇĪ inform√°ci√≥t kaphatunk. Ha p√©ld√°ul a h√°zi feladat egy k√∂telezŇĎ olvasm√°ny √°tfog√≥ elemz√©se, akkor azt egy √ľgyes di√°k egy d√©lut√°n alatt √∂sszerakja, valahogy √≠gy:

‚ÄĘMinden √©rdemi inform√°ci√≥t megtud a mŇĪrŇĎl

‚ÄĘElemz√©seket olvasva tulajdonk√©ppen elsaj√°t√≠tja az elemz√©s formai k√∂vetelm√©nyeit

‚ÄĘA k√ľl√∂nb√∂zŇĎ forr√°sokb√≥l leemelt sz√≥rv√°nyinform√°ci√≥k a v√©g√©n kiadj√°k az inform√°ci√≥-halmazt, ami a sz√ľks√©ges munka megfelelŇĎ elv√©gz√©s√©hez kell.(Kurv√°ra szaknyelvinek hangzik, pedig messze sem az, viszont rem√©nyeim szerint tal√°n megk√∂nny√≠ti a szeml√©ltet√©st).

Advertisement

3-4 √©ve m√©g mondhatta egy tan√°r, hogy r√°j√∂v√∂k ha valaki nem olvasta el a mŇĪvet, ma viszont megeszem a kalapomat, ha ezt egy ily m√≥don elk√©sz√≠tett, j√≥ dolgozatot bead√≥ di√°kr√≥l a tanerŇĎ 100% bizonyoss√°ggal megmondja.

A nem olvas√≥ di√°k pedig az√©rt √©lvez versenyelŇĎnyt a lelkiismeretes, olvas√≥ di√°kkal szemben, mert m√≠g a k√∂nyveket √°tny√°lz√≥ di√°knak rend√≠v√ľl sok ideje elmegy az adott mŇĪvel kapcsolatos feladatok elv√©gz√©s√©re, addig a r√∂videbb utat k√∂vetŇĎ di√°knak tengernyi ideje marad egy√©b tant√°rgyakkal foglalkoznia.

Hangs√ļlyozom, √©n egy k√∂nyvbuzi, k√∂zel negyvenes, begy√∂p√∂s√∂d√∂tt pali vagyok, m√©gis ezt gondolom.

Advertisement

Ami √∂t √©ve m√©g felsz√≠nes volt, az ma m√°r cseppet sem biztos hogy az, √©s ami √∂t √©ve m√©g kifejezett elŇĎnyt jelentett, az ma m√°r ink√°bb tŇĪnik h√°tr√°nynak. Minden k√≠v√°ncsis√°g √©s tud√°sszomj k√©rd√©se csup√°n.

Az √≠rott mŇĪvek olvas√°sa tal√°n megmarad az √©rett, felnŇĎtt elme egyik legtradicion√°lisabb √©s legnemesebb kikapcsol√≥d√°s√°nak, √©s az sem elk√©pzelhetetlen, hogy mik√©nt a m√ļltban √©s a jelenben, a szellemi minŇĎs√©gben megmutatkoz√≥ egy√©ni k√ľl√∂nbs√©gek egyik legfontosabb fokm√©rŇĎje, az olvasotts√°g lesz.