√Āldott, B√©k√©s Kar√°csonyt minden kedves olvas√≥nknak! :)

Fogadjátok szeretettel eme szerény irományt. :)

Levéltitok

George Brehm - Sad Santa

I.

K√°roly a fŇĎv√°rosban √©lt √©s dolgozott. Egy √°llami c√©g jogi √ľgyeit int√©zte. Aliz szem√©ly√©ben csinos, sz√©p feles√©get rendelt mell√© az √ļr, akitŇĎl k√©t kisfia sz√ľletett: Benj√°min, √©s M√°rton. K√°roly negyvenes √©vei elej√©n kezdett el inni. Eleinte csup√°n c√©ges rendezv√©nyekrŇĎl j√∂tt haza r√©szegen, a c√©g telephely√©n hagyva aut√≥j√°t. A korai idŇĎszakban ebbŇĎl m√©g nem sz√°rmaztak k√ľl√∂n√∂sebb csal√°di konfliktusok. Ha megt√∂rt√©nt, Aliz eln√©zŇĎen vezette √°gyhoz, fektette le, majd takarta be ur√°t. A komolyabb probl√©m√°k akkor kezdŇĎdtek, amikor a rendszerv√°lt√°s ut√°n nem sokkal, Tibor szem√©ly√©ben √ļj igazgat√≥ ker√ľlt a c√©g √©l√©re. Feladata, amelyet titkos√≠tott munkaszerzŇĎd√©s√©ben r√∂gz√≠tettek, a c√©g privatiz√°ci√≥j√°nak elŇĎk√©sz√≠t√©se volt. Az √ļjdons√ľlt igazgat√≥, aki nem rendelkezett el√©g tapasztalattal egy ekkora v√°llalat ir√°ny√≠t√°s√°hoz, hamar kip√©c√©zte mag√°nak K√°rolyt. Tibor gyakran invit√°lta k√∂zvetlen beosztottj√°t munkaeb√©dekre, munkavacsor√°kra, amelyek a bizalom megerŇĎs√∂d√©se ut√°n szinte mindig f√©ktelen tivorny√°z√°sba csaptak.

Az egyik ilyen munkamegbesz√©l√©s alkalm√°val Tibor n√©gyszemk√∂zt el√°rulta K√°rolynak, hogy senkiben sem b√≠zik a vezetŇĎs√©gen bel√ľl, csak benne. Bizalmasan megosztotta vele az √°llam terveit, majd a lelk√©re k√∂t√∂tte, hogy tartsa titokban a tŇĎle hallottakat. Aliz, a h√©trŇĎl-h√©tre egyre ink√°bb szaporod√≥ kimarad√°sokat m√°r nem kezelte a kor√°bbi t√ľrelemmel √©s meg√©rt√©ssel. Rendszeresen k√©rdŇĎre vonta ur√°t, a v√°laszok pedig √°ltal√°ban inger√ľltek √©s szŇĪkszav√ļak voltak.

Advertisement

Tibor egyre elk√©pesztŇĎbb helysz√≠neket v√°lasztott a dorb√©zol√°sokhoz. A kezdetben l√°togatott √©jszakai lok√°lokat csakhamar felv√°ltott√°k az elŇĎre lefoglalt sz√°llodai lakoszt√°lyok. Itt m√°r miniszt√©riumi alkalmazottak, k√ľl√∂nb√∂zŇĎ √°llami tisztviselŇĎk is becsatlakoztak, a luxusprostitu√°ltak pedig olyan elmaradhatatlan kell√©kei voltak a mulatoz√°soknak, mint az asztal k√∂zep√©n magasod√≥ gy√ľm√∂lcs√°llv√°ny, vagy a rogy√°sig felt√∂lt√∂tt minib√°r. Tibor √©szrevette ugyan K√°rolyon, hogy az lassan az alkohol rabj√°v√° v√°lik, de tompultan, √©rz√©ketlen√ľl viszonyult ehhez. SŇĎt! A megmaradt italokat √∂sszegyŇĪjtette K√°rolynak, hogy a hajnalig ny√ļl√≥ mulatoz√°s ut√°n, ŇĎ vihesse haza azokat.

Telt m√ļlt az idŇĎ, K√°roly pedig egyre megb√≠zhatatlanabb lett otthon, √©s a munkahely√©n egyar√°nt. H√°rom v√©gigmulatott √©s v√©gigalkoholiz√°lt √©v ut√°n arca felp√ľffedt, zs√≠ros haja, √°polatlan k√ľlseje √©s a k√∂zel√©ben terjengŇĎ alkoholszag pedig a jogi oszt√°ly alkalmazottjai sz√°m√°ra is nyilv√°nval√≥v√° tette K√°roly egyre ink√°bb elhatalmasod√≥ probl√©m√°j√°nak term√©szet√©t. Rendszeres kocsmal√°togat√≥v√° v√°lt, az alkohol teljesen felmarta kor√°bbi √∂nmag√°t. Munkat√°rsai √∂sszes√ļgtak a h√°ta m√∂g√∂tt, csinos feles√©g√©nek t√ľrelm√©t m√©ltatt√°k, mik√∂zben fel√©je tan√ļs√≠tott tisztelet√ľk lassan megkopni l√°tszott. A v√©gigveszekedett, v√©gigs√≠rt √©s szorong√°ssal telt √©vek ut√°n Aliz nem b√≠rta tov√°bb. Az akkor tizenh√°rom √©ves Benivel, √©s a tizedik √©let√©v√©t t√∂ltŇĎ Marcival, h√°zass√°g√°t rendszeresen b√≠r√°l√≥ √©desanyj√°hoz k√∂lt√∂z√∂tt.

A gyerekek ‚Äď anyjukhoz hasonl√≥an - megvetett√©k apjukat. Ha tehett√©k, ker√ľlt√©k felemleget√©s√©t, ezt pedig nagyanyjuk is tiszteletben tartotta. K√°roly √∂sszeomlott. Aliz√©k elk√∂lt√∂z√©s√©nek harmadnapj√°n megborotv√°lkozott, lef√ľrd√∂tt, feh√©r inget, fekete sz√∂vetnadr√°got vett fel, √©s √≠gy, tiszt√°n, az √°gy√°ban fekve, gyomr√°ban a h√°zban fellelhetŇĎ √∂sszes gy√≥gyszerrel, lassan elaludt.

Advertisement

Arra √©bredt, hogy h√°nytatj√°k. V√°ll√°n erŇĎs, gumikesztyŇĪs k√©z pihent. Nem volt ereje h√°tran√©zni, hogy megszeml√©lve a m√∂g√∂tte √°ll√≥t, a kezet k√©sŇĎbb archoz tudja k√∂tni . A gyomormos√°s sok√°ig tartott. A k√≥rteremben, ahova vitt√©k, inf√ļzi√≥kkal most√°k napokig, felkelnie pedig tilos volt. Mint k√©sŇĎbb kider√ľlt, Aliz abban a tudatban ment haza az otthon hagyott, kor√°bban √∂sszepakolt holmik√©rt, hogy f√©rje m√©g a munkahely√©n tart√≥zkodik. Ňź h√≠vta ki az eszm√©letlen, habz√≥ sz√°j√ļ f√©rfira a mentŇĎket.

Elvon√°si t√ľnetek k√≠nozt√°k. Sokszor d√ľhrohamokkal k√≠s√©rt hallucin√°ci√≥i voltak, minek k√∂vetkezt√©ben - az √°pol√≥szem√©lyzet k√ľl√∂n√∂sen zabos volt emiatt ‚Äď az oszt√°ly nŇĎi dolgoz√≥it zaklatta. Gy√∂ngy√∂zŇĎ homlokkal, zih√°lva, kikerekedett szemekkel utas√≠totta egyik√ľket, hogy l√©pjen fel az asztalra, √©s t√°ncoljon. Egy m√°sik alkalommal pedig hidegr√°z√°s k√∂zepette arra utas√≠totta az egyik idŇĎsebb takar√≠t√≥nŇĎt, hogy m√°sszon fel az √°gy√°ra, √©s mez√≠tl√°b tapossa meg. Ehhez, a mindennaposnak √©ppen nem nevezhetŇĎ k√©r√©shez csatlakozott n√©h√°ny betegt√°rsa is.

K√∂r√ľlbel√ľl n√©gy h√≥napig tartott K√°roly rehabilit√°ci√≥j√°nak elsŇĎ f√°zisa. Csak ezt k√∂vetŇĎen engedt√©k ki - √©s mint k√©sŇĎbb megtudta ‚Äď k√©nyszerkezel√©se feles√©ge √≠r√°sos beleegyez√©s√©vel t√∂rt√©nt. Volt ideje √°tgondolni a vele t√∂rt√©nteket, √©s arra a k√∂vetkeztet√©sre jutott, hogy √∂nmag√°n k√≠v√ľl senkit sem okolhat a kialakult helyzet√©rt. Pr√≥b√°lta rendbe hozni mindazt, amit elrontott, ezt azonban nem minden k√∂r√ľlm√©ny seg√≠tette elŇĎ: a munkahely√©re ugyanis nem mehetett be. Teljesen f√∂ldbe gy√∂kerezett a l√°ba, amikor a telephely kapuj√°ban √°ll√≥ biztons√°gi ŇĎr arr√≥l t√°j√©koztatta, hogy ‚ÄĚfelsŇĎbb utas√≠t√°sra‚ÄĚ egyelŇĎre nem engedheti be az irod√°j√°ba. K√°roly pr√≥b√°lta el√©rni Tibort, de annak titk√°rnŇĎje minden ebb√©li pr√≥b√°lkoz√°s√°t h√°r√≠totta. N√©mi inform√°ci√≥gyŇĪjt√©s ut√°n kider√≠tette, hogy nemr√©g nagyobb l√©tsz√°m√ļ, t√∂bb l√©pcsŇĎs elbocs√°jt√°sokat jelentett be a c√©gvezet√©s, a biztons√°gi emberek jelenl√©t√©t pedig a d√∂nt√©s k√∂vetkezt√©ben a munkav√°llal√≥k k√∂zt megn√∂vekedett fesz√ľlts√©g indokolta.

Advertisement

K√°rolynak nem voltak anyagi gondjai. T√∂bb megtakar√≠t√°sa is volt, ezek k√∂zt olyanok is, melyekrŇĎl feles√©ge nem tudott. Fegyelmezett k√∂ltekez√©ssel √©vekig is kih√ļzhatta volna, de √ļgy √©rezte, hogy m√©gsem nyugodhat addig, m√≠g nem vonja k√©rdŇĎre Tibort.

Az elbocs√°jt√°sok miatt rendszeresen fenyegetett c√©gvezetŇĎt minden √°ldott nap testŇĎr hozta √©s vitte. Napirendje m√°r k√∂zel sem volt ugyanaz, mint kor√°bban: p√©ld√°ul megszŇĪntek a v√°llalati mulatoz√°sok. Erre K√°roly nem csak a volt munkat√°rsakkal folytatott besz√©lget√©sek alapj√°n k√∂vetkeztetett; √©szrev√©tlen√ľl t√∂bbsz√∂r is lek√∂vette a Tibort sz√°ll√≠t√≥ vadonat√ļj, fekete BMW-t. Miut√°n meggyŇĎzŇĎd√∂tt arr√≥l, hogy az egy√°ltal√°n nem j√°r azokban a v√°rosr√©szekben, ahol kor√°bban c√©ges bacchan√°lia folyt, arra a k√∂vetkeztet√©sre jutott, hogy a c√©g felett √°ll√≥ kontroll j√≥val massz√≠vabb lett, mint kor√°bban. K√°roly a maga amatŇĎr m√≥dj√°n √©rt√©kelte ki az inform√°ci√≥kat, majd hosszas m√©rlegel√©s ut√°n cselekv√©sre sz√°nta el mag√°t, elaut√≥zott Tibor h√°z√°hoz. K√∂nnyen odatal√°lt: egykori mulatoz√°saik ut√°n mindig egyszerre, ugyanazzal az aut√≥val sz√°ll√≠tott√°k ŇĎket haza, de legt√∂bbsz√∂r az igazgat√≥ urat tett√©k ki elŇĎsz√∂r, √©s csak azt√°n vitt√©k haza K√°rolyt.

Megk√∂nnyebb√ľlve vette tudom√°sul, hogy Tibor h√°z√°ba az igazgat√≥n k√≠v√ľl nem ment be senki. Miut√°n a testŇĎr elhajtott, K√°roly az ajt√≥hoz l√©pett, √©s becsengetett. A h√°zigazda k√©pe igencsak megny√ļlt, amikor ajt√≥t nyitott egykori bizalmas√°nak. Hellyel √©s itallal k√≠n√°lta ŇĎt, ut√≥bbit K√°roly szenved√©lyes hat√°rozotts√°ggal utas√≠totta el. A k√∂telezŇĎ udvariass√°gi k√∂r√∂k ut√°n, melyeket elsŇĎsorban Tibor erŇĎltetett, r√°t√©rtek a K√°roly j√∂vŇĎj√©t √©rintŇĎ k√©rd√©sekre. Az igazgat√≥ l√©nyegre t√∂rŇĎ volt, K√°roly alkoholizmus√°t a beoszt√°s√°val √∂sszef√©rhetetlennek √≠t√©lte. K√°roly nagyot nyelt majd k√∂z√∂lte, hogy szinte b√°rmit sz√≠vesebben hallott volna elbocs√°jt√°sa indokak√©nt, de Tibor - l√°that√≥ fesz√ľlts√©ge ellen√©re - hajthatatlan volt. N√©mi - meg√©rtem - nem √©rted - de √©rtem - mondom, hogy nem √©rted - ut√°n lassan visszaereszkedtek a realit√°sok talaj√°ra, √©s r√°t√©rtek a piszkos anyagiakra. K√°roly nem sz√°m√≠tott t√∂bbre, csak a t√∂rv√©nyben meghat√°rozott, szolg√°lati √©vek ut√°n j√°r√≥ v√©gkiel√©g√≠t√©sre, de Tibor fals arccal tett aj√°nlata azonnal belenyomta a bŇĎrfotelbe. Tekintettel kettŇĎnk bar√°ts√°g√°ra - mondta elŇĎrehajolva a K√°roly megd√∂bben√©s√©bŇĎl erŇĎt mer√≠tŇĎ, egyre magabiztosabb igazgat√≥. K√°roly sz√≠ve hevesen dobogott. Az aj√°nlat t√∂bbsz√∂r√∂se volt annak, mint amit legmer√©szebb √°lmai alapj√°n rem√©lni mert. Tibor m√©g elŇĎr√©bb hajolt a nyikorg√≥ bŇĎrfotel√©ben, √©s odany√ļjtotta jobbj√°t az egyenesen a szem√©be b√°mul√≥ K√°roly fel√©.

Advertisement

Aliz √ľgyv√©dje nem sokkal K√°roly k√≥rh√°zb√≥l val√≥ kij√∂vetele ut√°n beny√ļjtotta a v√°l√≥peri keresetlevelet. K√°roly elt√∂k√©lte, hogy megpr√≥b√°lja dr√°m√°kt√≥l mentesen lez√°rni √©lete legf√∂rtelmesebb idŇĎszak√°t. Aj√°nlat√°t Aliz a v√°rtn√°l pozit√≠vabban fogadta, n√©h√°ny h√≥nap alatt pedig minden, a vagyonmegoszt√°st √©rintŇĎ k√©rd√©sben megegyeztek. Amiben nem √°llt be kedvezŇĎ fordulat, az a fi√ļk apjukhoz fŇĪzŇĎdŇĎ viszonya volt. Nem k√≠v√°ntak tal√°lkozni K√°rollyal, sŇĎt! B√°r apjuk minden egyes alkalommal, amikor Alizzal tal√°lkozott, √ľzent nekik, ŇĎk m√©g ilyen k√∂zvetett m√≥don sem akartak kommunik√°lni vele. K√°rolyt ez m√©lys√©gesen b√°ntotta, √©s az elsŇĎ komoly, szinte rohamszerŇĪ s√≥v√°rg√°s az ital ut√°n, ekkor ker√≠tette hatalm√°ba.

Probl√©m√°ir√≥l √©rtes√ľlve orvosa √ļj gy√≥gyszereket √≠rt fel neki, majd - mivel nagyj√°b√≥l tiszt√°ban volt K√°roly anyagi kond√≠ci√≥ival - arra biztatta, hogy utazzon el √©s pihenjen, amennyit csak tud. K√°roly sokkal szokatlanabb terven t√∂rte a fej√©t: BudapesttŇĎl 130 kilom√©terre kin√©zett mag√°nak egy paraszth√°zat. Takaros, sz√©pen fel√ļj√≠tott √©p√ľlet volt, nagy, gondozott udvarral, k√ļttal, kemenc√©vel, m√©retes telekkel. Leaut√≥zott a h√°zhoz, majd ugyanazzal a lend√ľlettel v√©gig a falun, √©s r√∂vid gondolkod√°si idŇĎ ut√°n az ingatlan megv√°s√°rl√°sa mellett d√∂nt√∂tt. A terve az volt, hogy visszavonulva ide, szŇĪkre szabott keretek k√∂z√∂tt, kipiheni az elm√ļlt h√°rom-n√©gy √©v minden iszony√ļs√°g√°t. √ögy sz√°molt, hogy k√©t √©vig laz√°n ellehet, √©s ut√°na m√©g bŇĎven marad p√©nze ahhoz, hogy visszak√∂lt√∂zve a fŇĎv√°rosba, √ļjrakezdje √©let√©t. Itt majd szak√≠that idŇĎt r√©g nem gyakorolt kedvtel√©seire: a v√©get nem √©rŇĎ olvas√°s mellett annyi zen√©t hallgathat, amennyit nem sz√©gyell, illetve megtanulhat kert√©szkedni is. Ezen a helyen komoly lehetŇĎs√©ge k√≠n√°lkozott arra, hogy kiverhessen a fej√©bŇĎl mindent, √©s teljesen lesz√°moljon szenved√©ly√©vel.

Nem kis meglepet√©st keltett, amikor h√°zr√≥l h√°zra j√°rva bemutatkozott leendŇĎ szomsz√©djainak. Ritk√°n k√∂lt√∂z√∂tt √ļj lak√≥ a faluba, ez a gesztus ennek megfelelŇĎen szokatlan benyom√°st keltett a helyiekben. T√ļlz√°s lenne √°ll√≠tani, hogy K√°roly fogadtat√°sa rideg volt, de a meglepet√©s egy√©rtelmŇĪen ott √ľlt az arcokon, √©s ki√©rezhetŇĎ volt a hangs√ļlyokb√≥l is. K√∂zhelyes, k√∂zhelyes, gondolta mag√°ban, de a falusi ember t√©nyleg √ľgyetlenebb√ľl hazudik, amennyiben r√°k√©nyszer√ľl. Ezen v√©lem√©ny√©t k√©sŇĎbb korrig√°lnia kellett ugyan, de akkor, a tikszart elŇĎsz√∂r l√°tott, vid√©kre menek√ľlŇĎ urb√°nusok naiv buzgalm√°val vonta meg egyik ilyen k√∂vetkeztet√©s√©t a m√°sik ut√°n.

Advertisement

K√©t h√©t eltelt√©vel minden hivatalos int√©zni val√≥j√°t letudta. A falu √°lland√≥ lakosak√©nt tisztelet√©t tette a k√∂rzeti orvosn√°l, ked√©lyesen elbesz√©lgetett a jegyzŇĎvel, felaj√°nlotta jogi seg√≠ts√©g√©t a polg√°rmesternek.

A telep√ľl√©s lakoss√°g√°nak vil√°gl√°tottabbjai kedvezŇĎen fogadt√°k K√°roly √©rkez√©s√©t, de voltak, akik vonakod√≥an √©s elŇĎ√≠t√©letesen viszonyultak hozz√°. Idegenkedtek tŇĎle k√∂zvetlens√©ge √©s v√°laszt√©kos besz√©de miatt, ha pedig szembe j√∂tt vel√ľk az utc√°n, fej√ľket elford√≠tott√°k, vagy √©pp ellenkezŇĎleg, provokat√≠van v√©gigm√©rve, sz√ļr√≥s szemmel b√°multak r√°. K√°rolyt ez istenigaz√°b√≥l nem zavarta, kellemesen √©rezte mag√°t √ļj k√∂rnyezet√©ben, √©s a j√≥ idŇĎ bek√∂sz√∂nt√©vel a kert rendbet√©tel√©nek is nekil√°tott. Ezzel a tev√©kenys√©ggel kapcsolatban sz√°mtalan k√©rd√©s √°llt elŇĎtte megv√°laszolatlanul, melyekkel rendszeresen egyik fiatal szomsz√©dj√°t, L√°szl√≥t kereste fel. A falu akt√≠v kor√ļ munkav√°llal√≥inak t√∂bbs√©g√©hez hasonl√≥an Laci is az √∂nkorm√°nyzatn√°l dolgozott. A falu kisbusz√°nak sofŇĎrjek√©nt, ŇĎ vitte a telep√ľl√©s kisiskol√°sait a k√∂zeli v√°ros uszod√°j√°ba √ļsz√°soktat√°sra, ŇĎ sz√°ll√≠totta ki d√©lben az eb√©det az √∂regeknek, √©s ŇĎ k√ľrt√∂lte sz√©t hangsz√≥r√≥n az √∂nkorm√°nyzat magn√≥kazett√°ra felmondott hirdetm√©nyeit. Ha √©ppen semmi ilyen dolga nem akadt, otthon v√°rt a soron k√≠v√ľli feladatokra. K√°rolynak szimpatikus volt a sr√°c, √©s Laci is kedvelte a betelep√ľlŇĎ jog√°szt.

Az est√©ket szerette a legjobban. MegfŇĎzte te√°j√°t, vacsor√°t k√©sz√≠tett, majd az esti √©tkez√©s ut√°n egy petr√≥leuml√°mp√°ba oper√°lt villanyk√∂rte f√©ny√©n√©l el√°lmosod√°sig olvasgatott.

Advertisement

II.

A cukorbors√≥t vetette √©ppen. Laci ajkait beharapva pr√≥b√°lta leplezni elfojtott r√∂h√∂g√©s√©t, mik√∂zben az √°gy√°sban t√©rdelŇĎ pellegrin suta mozdulatait n√©zte. R√©g√≥ta besz√©lgettek m√°r, amikor K√°roly v√°ratlanul, n√©mi tiszt√°z√≥ csend ut√°n t√©m√°t v√°ltott:

- Azt√°n mond csak Laca, k√∂nyvt√°r van itt... Itt a faluban? - Nincs - v√°gta r√° Laci. - Soha nem is volt? - De! √Čppens√©ggel volt... Csak megszŇĪnt. - Hogyhogy? - H√°t... Volt egy n√©pmŇĪvelŇĎ, de ŇĎ elment. Nem b√≠rt√°k fizetni. Azt√°n sok√°ig egy tan√°rnŇĎ int√©zte ezeket a dolgokat. Sajnos nem olyan r√©g meghalt. Sz√≥val nincs most a faluban k√∂nyvt√°ros. - Az √°gy√°sban g√∂rnyedŇϬ†K√°roly f√©lbehagyta a munk√°t, √©s a zseb√©bŇĎl √©ppen alm√°t elŇĎhal√°sz√≥ Laci szem√©be n√©zett: - A k√∂nyvt√°r megvan? - Laci nagyot harapott az alm√°ba mik√∂zben b√≥logatott. - Meg h√°t!

Advertisement

- Egy k√°v√©t? - k√©rdezte a polg√°rmester K√°rolyt, aki beleegyezŇĎen b√≥lintott. - Tudom, hogy mi√©rt j√∂tt√©l‚Ķ A Laci gyerek m√°r mes√©lte. A nemr√©g √°tadott faluh√°z tetŇĎter√©be pakoltuk √°t a k√∂nyveket, a polcokat, meg minden kutyafasz√°t. Makovecz a faluh√°z, csak mondom... Nagy az √∂sszevisszas√°g! M√©lt√°nyolom a buzgalmadat, de egyr√©szt nem tudn√°nk fizetni ez√©rt, m√°sr√©szt meg‚Ķ a r√°k se akar itt olvasni. - K√°roly elmosolyodott: - Mindent √©rtek. Term√©szetesen nem p√©nz√©rt csin√°ln√°m. Rendet tenn√©k, √©s tal√°n - ha nem lenne ellene kifog√°sotok - vinn√©m is egy darabig. - Fel√°llt, √©s mosolyogva a polg√°rmester szem√©be n√©zett:- Kezet r√°! - A tisztviselŇĎ azonban √ľlve maradt, √©s nem viszonozta az aj√°nlattevŇĎ gesztus√°t. Egy darabig v√°rt, majd fej√©t felemelve ridegen K√°roly szem√©be n√©zett: - Tudod ki volt az √°tkosban itt a tan√°cseln√∂k? - Nem - v√°laszolt a kŇĎv√© meredt betelep√ľlt. - H√°t √©n! - K√°roly √≥vatosan mert csak mosolyogni. - Csakhogy ne m√°st√≥l tudd meg, Karcsik√°m! - A polg√°rmester hirtelen felder√ľlt, √©s K√°roly tenyer√©be csapott. ‚Äď Csin√°lj, amit j√≥nak l√°tsz - mondta, majd kifel√© menet j√≥l h√°tba lapogatta K√°rolyt.

Soha nem l√°tott m√©rt√©kben kapott r√° a h√°zi tejre. Azt a falu m√°sik v√©g√©ben √©lŇĎ, szint√©n ex-v√°rosi betelep√ľlttŇĎl, Pirosk√°t√≥l vette. Hetente h√°romszor j√°rt az asszonyhoz, akinek marh√°ja, kecsk√©je, nyulai, csirk√©i, √©s megsz√°molhatatlan macsk√°ja volt. Az asszony festegetett is, nem is rosszul, √©s mindj√°rt az elej√©n kider√ľlt, hogy sz√°mtalan k√∂z√∂s van kettej√ľk m√ļltj√°ban. Piroska is elv√°lt volt. Biol√≥gia-f√∂ldrajz szakos tan√°rk√©nt dolgozott a fŇĎv√°ros egyik j√≥ nevŇĪ k√∂z√©piskol√°j√°ban. A v√°l√°s ut√°n elhat√°rozta, hogy meg√©lhet√©s√©t gazd√°lkod√°ssal fogja biztos√≠tani. Kor√°bban neki is meggyŇĪlt a baja az itallal, de k√∂zel 7 √©ve gy√≥gyte√°n, tejen √©s v√≠zen k√≠v√ľl nem ivott semmi egyebet. Ezt a sikert az akaraterej√©n k√≠v√ľl - saj√°t bevall√°sa szerint - r√©gi receptek alapj√°n kikevert gy√≥gy√≠t√≥ fŇĎzeteinek k√∂sz√∂nhette. Amikor K√°roly elmes√©lte neki, hogy milyen k√©ts√©gbeejtŇĎen gyorsan v√°lt az alkohol rabj√°v√°, Piroska elsz√∂rnyedt. Megegyeztek, hogy m√°sok elŇĎtt titokban tartj√°k az egym√°s elŇĎ√©let√©rŇĎl megtudott inform√°ci√≥kat. A f√©rfi l√°togat√°sai egyre gyakrabban csaptak √°t k√©sŇĎ estig tart√≥, szem√©lyes hangv√©telŇĪ besz√©lget√©sekbe. √ČrezhetŇĎ volt k√∂zt√ľk egyfajta, j√≥ √©rtelemben vett fesz√ľlts√©g, amelynek k√∂sz√∂nhetŇĎen napr√≥l-napra egyre k√∂zelebb √©rezt√©k magukat egym√°shoz. Piroska minden egyes alkalommal cs√ļsztatott valami gr√°tiszt K√°roly kosar√°ba, amit a f√©rfi j√≥indulat√ļan megpr√≥b√°lt visszautas√≠tani. Ez a k√∂zj√°t√©k lassan mindennaposs√° v√°lt k√∂zt√ľk, √©s lassan √°lland√≥ vend√©g lett Pirosk√°n√°l. Egym√°s ir√°nt t√°pl√°lt, erŇĎs√∂dŇĎ vonzalmuk fejlem√©nyek√©nt azt√°n annak az ideje is el√©rkezett, hogy az asszonyn√°l √©jszak√°zzon.

K√°rolynak k√©nyszerŇĪs√©gbŇĎl n√©ha musz√°j volt bet√©rnie a kocsm√°ba, hogy a n√°la alkalmi munk√°t v√°llal√≥ falusiaknak sz√°nt s√∂rt, √©s bort megvegye. K√ľl√∂n√∂s, de soha nem √©rzett k√≠s√©rt√©st, vagy v√°gyat, hogy becsatlakozva a t√∂bbiekhez, szeszesitalt fogyasszon. M√©g az sem t√°ntor√≠totta el, ha megk√≠n√°lt√°k, pedig ezt sokszor elj√°tszott√°k vele. A kocsma legemblematikusabb b√ļtordarabja J√≥zsi volt, aki mozg√°ss√©r√ľlt l√©v√©n egy h√°romkerekŇĪ, k√©zi hajt√°s√ļ rokkant kocsival k√∂zlekedett. A falu kreat√≠vjai a Guriga J√≥zsi nevet adt√°k neki.

Advertisement

Guriga mindig a kocsmaajt√≥ban parkolt hajt√°ny√°val, az int√©zm√©nyi akad√°lymentes√≠t√©st pedig az jelentette, hogy az unott arc√ļ kocsm√°ros kihozta neki az italt, a gyuf√°t, a cigarett√°t, mikor mit. Gurig√°nak volt egy bat√°r, egykazett√°s, elemekkel mŇĪk√∂dtetett Videoton magn√≥ja is, amit rendszerint az √∂l√©ben elfektetve cipelt mag√°val, szinte mindenhova. EbbŇĎl legt√∂bbsz√∂r egy mulat√≥s v√°logat√°s √ľv√∂lt√∂tt, amelynek az egyik legink√°bb szalonk√©pesnek nevezhetŇĎ refr√©nje a- Bunda, bunda, szŇĎr√∂s bunda, pina megy az √ļton, baszd oldalba. Sz√©na, szalma, k√∂p√∂nyeg, ny√°lazd meg a t√∂k√∂met - volt.

J√≥zsi √°lland√≥ c√©lt√°bl√°ja volt a kocsma Humor Heroldjainak is. H√°tr√°nyos helyzet√©re fittyet h√°nyva, el√©g sŇĪrŇĪn v√°ltogatta √©lett√°rsait, akik elsŇĎsorban a szomsz√©d falvak, kev√©sb√© szemreval√≥ cig√°ny asszonyai, illetve l√°nyai k√∂z√ľl ker√ľltek ki. Az iv√≥cimbor√°k sokszor k√©rdŇĎre vont√°k ŇĎt, √©s f√©rfi√ļi cselekvŇĎk√©pess√©g√©t firtatt√°k.

J√≥zsi gyorsan rot√°lt. √Čpp egy ilyen szak√≠t√°s ut√°n k√ľrt√∂lte sz√©t az egyik megsz√©gyen√≠tett l√°ny a faluban, hogy Guriga igaz√°b√≥l szimul√°ns. Soha, egy percig sem volt mozg√°ss√©r√ľlt, √°llapot√°t csak a rokkants√°gi nyugd√≠j miatt sz√≠nleli. K√°roly is hallott errŇĎl, √©s sunyiban m√©regette is Gurig√°t, de az idŇĎs√∂dŇĎ f√©rfi sov√°ny alkata miatt l√°bai √©ps√©g√©re/betegs√©g√©re k√∂vetkeztetni nem lehetett.

Advertisement

Lassan ugyan, de haladt a k√∂nyvt√°r rendezget√©s√©vel is. Hegyekben √°llt a vil√°gn√©zetileg elavult irodalom. Volt Lenin, Marx √©s Engels, de magasan volt reprezent√°lva a szocialista gyermekirodalom is; Lenin l√°mp√°csk√°i, T√°volban egy feh√©r vitorla, Timur‚Ķ K√°roly √ļgy √©rt√©kelte, hogy a k√∂nyvt√°r k√©szlet√©nek fele meg√©rett a leselejtez√©sre. Magyar irodalomb√≥l azonban j√≥l √°llt a k√∂nyvt√°r: J√≥kai, Miksz√°th, Moln√°r Ferenc vagy Kr√ļdy szinte a teljes √©letmŇĪv√©vel jelen volt, √©s e k√∂nyvek k√∂z√∂tt voltak viszonylag j√≥ √°llapot√ļ, a hetvenes-nyolcvanas √©vekben v√°s√°roltak is.

Kertj√©nek elsŇĎ √©vi term√©se a v√°rtn√°l sokkal bŇĎs√©gesebb volt, h√°la a kitiszt√≠tott k√ļtb√≥l t√∂rt√©nŇĎ bŇĎs√©ges locsol√°snak. Ny√°r v√©g√©re egy fagyaszt√≥l√°d√°t is be kellett szereznie, hogy a feldarabolt z√∂ldbabot, a felkock√°zott lecs√≥alapanyagot ( a befŇĎz√©shez m√©g nem √©rtett), a gyalult, kapros t√∂k√∂t legyen miben t√°rolnia. Egyik ny√°r-v√©gi nap, amikor a Makovecz tervezte, tat√°rfejre eml√©keztetŇĎ faluh√°z baloldali, kiss√© mongolid szemny√≠l√°sa f√∂l√∂tt tal√°lhat√≥ k√∂nyvt√°rban pakol√°szott, egy idŇĎs, nagy bajusz√ļ √∂regember csoszogott be a helyis√©gbe. Kezet r√°zott K√°rollyal, illedelmesen bemutatkozott, majd bejelentette, hogy √©ppen - a falusi Dal√°rda vezetŇĎjek√©nt ‚Äď egy √©vekkel ezelŇĎtti egyezs√©g meg√ļj√≠t√°s√°nak √ľgy√©ben j√°r el, amely a nemr√©g elhal√°lozott tan√°rnŇĎvel k√∂ttetett. - Mif√©le meg√°llapod√°s? - k√©rdezte a falu √ļj k√∂nyvt√°rosa. - K√©rem sz√©pen, a tan√°rnŇĎ - Isten nyugosztalja - √≠g√©retet tett, hogy a dal√°rda m√©g √©lŇĎ tagjait seg√≠teni fogja. - √Čs mik√©ppen?¬†- Akk√©ppen, hogy aut√≥t k√©rve a polg√°rmester √ļrt√≥l, gondoskodik a fell√©p√©seinkre val√≥ elsz√°ll√≠t√°sunkr√≥l, √©s hazahozatalunkr√≥l. - K√°roly n√©mi gondolkod√°s ut√°n √ļjra k√©rdezett: - Nem kellett volna k√∂zvetlen√ľl a polg√°rmester urat megkeresni ezzel? ‚Äď Az idŇĎs ember a fej√©t r√°zta. - H√°nyan vannak a... M√ČG √©lŇĎ tagok? - H√°rman. - √Ėn√∂n k√≠v√ľl? - Nem. Velem egy√ľtt. - K√°roly n√©mi d√∂bbenet okozta csend ut√°n √≠g√©retet tett, hogy elj√°r a dal√°rda √©rdek√©ben a polg√°rmestern√©l.

Miut√°n √ļjraindult a k√∂nyvt√°r, √©s a Dal√°rda n√©ven fut√≥ rozoga tri√≥ is meg lett utaztatva p√°rszor, K√°roly azon kapta mag√°t, hogy botcsin√°lta falusi kult√ļrfelelŇĎss√© v√°lt. Mindenki megismerte a faluban.

Advertisement

Szinte mindennap Pirosk√°n√°l aludt, az asszony fŇĎz√∂tt, √©s mosott r√°, haza csak akkor j√°rt, ha a kertben, vagy a h√°z k√∂r√ľl valami halaszthatatlan dolga akadt. Az aut√≥j√°t Piroska f√©szer√©ben, leponyv√°zva t√°rolta. Ritk√°n gondolt csak a nagyv√°rosra, akkor is ink√°bb a gyermekek miatt. Nagyobbik fia most kezdte a k√∂z√©piskol√°t, de hogy hol, arr√≥l fogalma sem volt. B√°r megadta Aliznak vid√©ki c√≠m√©t, mindezid√°ig egyetlen egy levelet sem kapott a v√°rosb√≥l. Hamar mogorva lett, ha ezen r√°g√≥dott. Nem √©rzett k√©sztet√©st az iv√°sra sem a kocsm√°ban, sem m√°sutt, de ha gyermekeire gondolt, hamar remegni kezdett a keze. Ilyenkor bŇĎd√ľletes mennyis√©gŇĪ te√°t ivott, amit Piroska agg√≥dva figyelt. Ahogy egyre m√©lyebbre g√°zoltak az ŇĎszben, K√°roly ann√°l t√∂bb te√°t fogyasztott, √©s ann√°l t√∂bbsz√∂r maradt t√°vol gondoskod√≥ kedves√©tŇĎl.

M√°r november volt, √©s m√©g mindig nem √©rkezett lev√©l volt feles√©g√©tŇĎl. Telefonon is pr√≥b√°lta el√©rni Alizt, de a kagyl√≥t t√∂bb sikertelen pr√≥b√°lkoz√°s ut√°n egyszer idŇĎsebb fia vette fel, aki ahogy meghallotta apja elcsukl√≥ hangj√°t, azonnal lecsapta a k√©sz√ľl√©ket. Ez annyira elkeser√≠tette, hogy felhagyott a tov√°bbi pr√≥b√°lkoz√°sokkal. √Čpp a kocsm√°ba tartott, az √©ppen kertj√©t fel√°s√≥ k√©t fiatalembernek k√©sz√ľlt s√∂rt venni, amikor is arra lett figyelmes, hogy az egyik takarosabb porta elŇĎtt egy idŇĎsebb asszony veszekszik a post√°ssal. - Mond meg az Istiv√°nnak, hogy tudom hogy felgŇĎz√∂li a leveleket, √©s biztosan tudom hogy t√ľntetett is el, nem egyet! Mond meg neki, hogy bemegyek a megyei igazgat√≥s√°gra, √©s megfingatom! - Visszafel√© menet m√©g kint √°llt az idŇĎs asszony, egyik szomsz√©dj√°val besz√©lgetett. K√°roly odasietett hozz√°, bemutatkozott, majd r√∂vid besz√©lget√©s ut√°n megk√©rte az asszonyt, hogy mes√©lje el, mi volt az im√©nti cirkusz. - Hogy mi? H√°t felgŇĎz√∂lik a post√°n a leveleket lelkem! Fontos hivatalos √©rtes√≠tŇĎk tŇĪnnek el, de tŇĪnt el m√°r p√©nz is. Az Istiv√°n csin√°lja, ŇĎ a hivatalvezetŇĎ. Egy nagyk√©pŇĪ, p√∂khendi gazember! Vigy√°zzon vele! - K√°roly pillanatok alatt fel√©l√©nk√ľlt. Milyen Istv√°n? - Nem! Ez a vezet√©kneve. Istiv√°√°√°√°√°√°n.... Zoli, Zolt√°n azt hiszem! - A h√°l√≥s szatyorban s√∂rt cipelŇĎ f√©rfi hosszasan n√©zett maga el√©; t√∂prengett. Kis idŇĎ m√ļlva elk√∂sz√∂nt, √©s sarkon fordulva elindult a posta fel√©.

- Istiv√°n √ļrral szeretn√©k besz√©lni. - A hivatal √ľgyf√©lter√©ben tal√°lhat√≥ √ľvegablak m√∂g√∂tt, valaha volt v√°s√°rok s√≠nen l√∂kd√∂shetŇĎ kecskebakj√°ra eml√©keztetŇĎ f√©rfi √ľlt. √Čppen olvasott. Fel sem n√©zve a magazinb√≥l p√∂kte oda K√°rolynak: - Na? - Istiv√°n √ļrral szeretn√©k besz√©lni! - Mondta K√°roly n√©mileg erŇĎteljesebb hangs√ļllyal. - Tess√©k!!!? - mordult fel az olvasm√°ny√°t mereven b√°mul√≥, de arra m√°r √∂sszpontos√≠tani k√©ptelen ember. - Mit √≥hajt? ‚Äď k√©rdezte tettetett √©rdeklŇĎd√©ssel, majd feln√©zett a s√∂r√∂s√ľvegekkel teli szatyrot szorongat√≥, b√°tors√°got gyŇĪjtŇĎ f√©rfira. Amaz elmes√©lte b√ļj√°t, b√°nat√°t a val√≥sz√≠nŇĪleg feladott, de soha meg nem √©rkezett levelekrŇĎl, amit Istiv√°n egykedvŇĪen hallgatott. Mire K√°roly a v√©g√©re √©rt, amaz karba tett k√©zzel, sz√©k√©ben felegyenesedve v√°laszolt: - Soha, semmilyen lev√©l sem √©rkezett mag√°nak! - De honnan veszi ezt, ha nem is tudja a nevemet!? - K√©rdezett r√° K√°roly. - Val√≥ igaz, bemutatkozni nem illetlens√©g, de ha kapott volna levelet, m√°r tudn√°m a nev√©t - n√©zett vissza g√ļnyosan a falu fŇĎpost√°sa K√°rolyra. A jog√°sz egy ideig gondolkodott, majd benedves√≠tve kicserepesedett ajkait, m√©lyen Istiv√°n szem√©be n√©zett: - Hallottam √∂nrŇĎl ezt-azt, Istiv√°n √ļr! - Istiv√°n felr√∂h√∂g√∂tt, majd hirtelen elkomolyodott: - Fogd magad, √©s h√ļzz ki innen a retekbe, de vill√°mgyorsan! - K√°roly egy ideig √°llt, majd mintha tekintete hirtelen kitisztult volna, lassan megindult a kij√°rat fel√©, de b√ļcs√ļz√≥ul m√©g odasz√≥lt a pult ir√°ny√°ba: - M√©g besz√©l√ľnk!- A post√°s magabiztosan z√°rta le a v√°ratlan k√©rdŇĎre von√°s nyom√°ban kipattant vit√°t:- Arra m√©rget vehetsz!

Advertisement

K√°rolyt felzaklatta a besz√©lget√©s. Miut√°n kifizette √©s megitatta a kertj√©t fel√°s√≥kat, Pirosk√°hoz sietett. A keze m√°r r√©g nem remegett √≠gy, k√©r√©s√©re az asszony egy kisebb faz√©knyi te√°t fŇĎz√∂tt neki. VerŇĎf√©nyes novemberi d√©lelŇĎtt volt, zavarba ejtŇĎen enyhe, √©s sz√©p idŇĎ. Piroska napk√∂zben nyitva tartott kapuj√°n √°t Guriga tekert be, tej√©rt √©s sajt√©rt j√∂tt. Ked√©lyesen besz√©lgetett a gazdasszonnyal, √°rtatlanabb b√≥kokat is megengedett mag√°nak, mik√∂zben mosolyogva sand√≠tott K√°rolyra, aki sz√°nta ezt az embert. Sz√°nta a nyomor√°t, a tettetett j√≥kedv√©t, mert hazugs√°ggal, sz√©lh√°moss√°ggal v√°dolt√°k, √©s sz√°nta az√©rt zen√©√©rt is, ami abban a pillanatban is recsegve √ľv√∂lt√∂tt a magn√≥j√°b√≥l:¬†

Nyomjad fiam, nyomjad M√°t√©, jobb a ti√©d, mint ap√°d√©, jadaj dadaj da dajdaj. Mert ap√°d√©, mint a ny√ļl√©, jadaj, da daj daj, de a ti√©d, mint a L√ļ√©, jadaj da daj da daj daj....

November utols√≥ napj√°n a polg√°rmester h√≠vatta mag√°hoz K√°rolyt, s√ľrgŇĎs, halaszthatatlan √ľgyre hivatkozva. T√ļls√°gosan ked√©lyes volt a fogadtat√°s, K√°roly gyanakodni kezdett. A polg√°rmester m√©g a t√°rgyal√≥ban volt, ahonnan ‚Äď K√°roly becsl√©se szerint - vagy f√©ltucatnyi f√©rfi hars√°ny nevet√©se szŇĪrŇĎd√∂tt ki. A titk√°rnŇĎ mosolyogva rakta el√© a cs√©sze k√°v√©t, majd illedelmesen eln√©z√©st k√©rt, mert kik√∂lcs√∂nz√∂tt k√∂nyv√©t a m√ļlt heti lej√°ratig nem tudta visszavinni. Lassan sz√ľrcs√∂lve a forr√≥ feket√©t, a falon l√≥g√≥ k√©peket mustr√°lgatta. Egyszer csak kirobbant a t√°rgyal√≥ ajtaja, √©s a polg√°rmester n√©gy pap valamint egy tŇĪzolt√≥ t√°rsas√°g√°ban, fuldokl√≥ r√∂h√∂g√©s k√∂zepette l√©pett ki onnan. K√°roly d√∂bbenten m√©rte v√©gig a t√°rsas√°got. A n√©gy pap csak annyira tŇĪnt papnak, amennyire egy jelmezb√°lon ez k√∂vetelm√©ny lehet, a tŇĪzolt√≥ nemk√ľl√∂nben.

Advertisement

Miut√°n a polgi vissza√©rt a hivatal udvar√°r√≥l, pirospozsg√°s arccal, csillog√≥ szemekkel K√°roly el√© √ľlt, a szem√©be n√©zett, majd tenyer√©t √∂sszecsapva megk√©rdezte: - Miben seg√≠thetek? - Hogyhogy miben? Te magad h√≠vatt√°l... √©n csak j√∂ttem! ‚Äď mondta kiss√© kikerekedett szemekkel K√°roly. - √ď√≥√≥ persze, persze, ne haragudj! K√°v√©t? - M√°r ittam, k√∂sz√∂n√∂m! Mi√©rt h√≠vatt√°l? - A polg√°rmester √∂sszer√°ncolta szem√∂ld√∂k√©t, k√∂r√ľlbel√ľl 10 m√°sodpercig az asztalt szugger√°lta, majd m√©lyen K√°roly szem√©be n√©zett: - √ČgetŇĎ sz√ľks√©g√ľnk van r√°d! - K√°roly megfesz√ľlt sz√©k√©n, majd nagyot s√≥hajtott. - Ki vele! - A polg√°rmester arcizmai √ļgy k√©sz√ľltek neki a k√∂vetkezŇĎ mondatnak, mintha vil√°gra sz√≥l√≥ √∂r√∂mh√≠r bejelent√©se k√∂vetkezne: - Te leszel a Mikul√°s! - K√°roly meglepetten n√©zett bar√°tj√°ra: - Att√≥l tartok hogy ezt nem v√°llalhatom el... ‚Äď Ugyan m√°r, Karcsik√°m! - Ott √°ll elŇĎttem az a sok gyerek, √©s √©n... √©n pedig gyermekkorom √≥ta... Mindig k√©nyelmetlen√ľl √©reztem magam, ha k√∂z√∂ns√©g, vagy‚Ķ nagyobb t√°rsas√°g elŇĎtt.. sz√≥val √©rted. - K√°roly fejcs√≥v√°l√°ssal nyomat√©kos√≠totta az elmondottakat. - Nem, ezt nem v√°llalhatom! - A polg√°rmester egy ideig fesz√ľlten b√°multa K√°rolyt, majd hars√°nyan elnevette mag√°t:- Hahaha!! Ki besz√©lt itt k√∂z√∂ns√©grŇĎl!? - K√°roly el√©rkezettnek l√°tta az idŇĎt hogy berekessze a kommunik√°ci√≥t √©s hallgasson. A falu elsŇĎ embere folytatta a K√°rolyra v√°r√≥ feladat felv√°zol√°s√°t: - Nincs k√∂z√∂ns√©g Karcsik√°m. Egyszerre csak egy gyerek lesz, maximum kettŇĎ! - K√°roly belet√∂rŇĎd√∂tten b√≥logatott. - Lesz egy list√°nk azokr√≥l a gyerekekrŇĎl, akiknek a sz√ľleik h√°zhoz k√©rik a Mikul√°st. Laci lesz a krampusz √©s a sofŇĎr. V√©gigj√°rj√°tok a c√≠meket, megaj√°nd√©kozz√°tok azt a p√°r gyereket, azt√°n mindenki mehet a d√≥g√°ra. Tal√°n k√©t testv√©rp√°r lesz, de az m√©gsem t√∂meg, baszod! - K√°roly eln√©zett a polg√°rmester mellett, √©s hallgatott. Pr√≥b√°lt kib√ļv√≥t keresni, √©s r√∂vid fejt√∂r√©s ut√°n esz√©be is jutott egy megold√°si javaslat. - ŇźŇĎŇĎ, tal√°n van egy megfontol√°sra √©rdemes javaslatom! Sanyi b√°csi, a dal√°rda vezetŇĎje szerintem sz√ľletett, v√©rbeli Mikul√°s. Csak r√° kell n√©zni! - Igen, ŇĎ is volt mindeddig a falu Mikul√°sa, erre r√°√©rezt√©l, de sajnos id√©n nem v√°llalta. Egy√©bk√©nt, ha m√°r itt tartunk - nevetett fel a polg√°rmester -, ŇĎ javasolta becses szem√©lyedet maga helyett, Karcsik√°m!

A gy√ľttment jog√°sz mag√°ba roskadt, √©s felad√≥an intett a falu elsŇĎ embere fel√©. P√°r m√°sodperc t√∂preng√©s ut√°n felpattant, √©s a k√∂telezŇĎ, a szok√°sosn√°l tal√°n puh√°nyabb k√©zfog√°s ut√°n, belet√∂rŇĎd√∂tten battyogott ki a hivatalb√≥l.

A hetedik poh√°r forr√≥ te√°t h√ļzta le r√∂vid idŇĎn bel√ľl. Piroska k√©rdezgette ugyan, hogy mi a baj, de K√°roly nem adott a k√©rd√©s√©re √©rdemi v√°laszt. D√©lut√°n Guriga tekert be egy kis tej√©rt. Ma √©ppen egy cs√≠pŇĎficamos ex-futballista, mellesleg harangoz√≥, nevezte hitv√°ny, csal√≥ gazembernek.

Advertisement

Este bejelentette K√°roly Pirosk√°nak, hogy p√°r napig otthon aludna. Az asszony nem √©rtette ezt, √©s a torn√°cr√≥l, k√∂nnyeivel k√ľszk√∂dve figyelte, ahogy zavartan viselkedŇĎ kedvese behajtja maga ut√°n a kisajt√≥t.

Mik√∂zben begy√ļjtott, l√°tta maga elŇĎtt a lehelet√©t. B√°r napk√∂zben t√∂bbnyire kedvezŇĎ volt az idŇĎj√°r√°s, √©jszak√°ra az√©rt alaposan lehŇĪlt. K√©t √≥r√°ba is beletelt, mire elfogadhat√≥ hŇĎm√©rs√©klet kezdett uralkodni a szob√°ban, √©s levehette kab√°tj√°t. Vizet tett fel az √∂nt√∂ttvas k√°lyha tetej√©re, majd Piroska gy√≥gyfŇĪ-kever√©k√©bŇĎl te√°t fŇĎz√∂tt. Nem tudta pontosan, hogy mi okozta a fokozatosan, napr√≥l-napra n√∂vekvŇĎ rosszkedv√©t, de √©rezte, hogy egyre ink√°bb kics√ļszik a talaj l√°ba al√≥l. F√©lt. Elm√ļlt √©jf√©l, mire valamelyest megnyugodott. Olvas√°s k√∂zben aludt el, k√∂nyve lel√≥g√≥ keze alatt, lapjaival f√∂lfel√© hevert a szŇĎnyegen.

December 5-√©n Laci tett n√°la vill√°ml√°togat√°st. A sofŇĎr azonnal √©szrevette, hogy a leendŇĎ Mikul√°s nincs t√ļl j√≥ √°llapotban. Megk√©rdezte K√°rolyt, hogy nem szenved-e sz√ľks√©get valamiben, de amaz csak a fej√©t cs√≥v√°lta. Miut√°n √°tadta neki a Mikul√°s-jelmezt, t√°vozott. A h√°z falaib√≥l, tap√©t√°ib√≥l, a b√ļtorok k√°rpitj√°b√≥l Piroska teakever√©k√©nek k√°mforos illata √°radt. Este felpr√≥b√°lta a jelmezt, ami kiss√© nagyobb volt a kellet√©n√©l. A szak√°llt alkot√≥ kender √ļgy s√°rg√°llott, mint egy l√°ncdoh√°nyos hajl√©ktalan √©vek √≥ta n√∂vesztett arcszŇĎrzete, a vastag, fekete der√©k√∂vet pedig sŇĪrŇĪ, feltŇĪnŇĎ reped√©sek tagolt√°k. Ami kifejezetten tetszett neki, az a bŇĎ, visszahajthat√≥ sz√°r√ļ fekete csizma volt, amelybe piros nadr√°gj√°t tŇĪrhette. El√©gedetten n√©zett v√©gig mag√°n. A ruhadarabokat v√°llf√°kra ter√≠tette, a csizm√°t kibokszolta, az √∂v r√©zcsatj√°t pedig kif√©nyes√≠tette. Lefekv√©s elŇĎtt megitta utols√≥ cs√©sze te√°j√°t, lef√ľrd√∂tt, majd nem sokkal √©jf√©l ut√°n nyugov√≥ra t√©rt.

Advertisement

III.

M√°r reggel hatkor fel√©bredt. A napokon √°t √©rzett, egyre nyomaszt√≥bb fesz√ľlts√©gnek h√≠re hamva sem volt. Kilenckor m√°r h√©t√°gra s√ľt√∂tt a nap, 5 √©s 10 fok k√∂z√∂tt lehetett. Az √∂nkorm√°nyzati kisbusz d√©lut√°n kettŇĎ k√∂r√ľl √°llt be a h√°za el√©. A nadr√°g √©s az √∂v, valamit a csizma m√°r fent volt K√°rolyon. A sapka, a szak√°ll, √©s a kab√°t a veranda egyik fonott sz√©k√©ben pihent.

L√°szl√≥ abban a pillanatban, ahogy kisz√°llt az aut√≥b√≥l, m√©lys√©gesen led√∂bbentette K√°rolyt. Tekintet√©vel lentrŇĎl haladva felfel√© vizsg√°lta v√©gig a jog√°sz a sofŇĎrt. S√°rga western csizma, egy vastagabb, fekete nŇĎi harisnyanadr√°g (alatta fekete als√≥gatya), fekete motoros bŇĎrdzseki, karj√°n v√∂r√∂s l√°ngnyelvekkel, √©s egy fejp√°ntszerŇĪen hordhat√≥, v√∂r√∂s szarv-kompoz√≠ci√≥, ami ‚Äď jobb hasonlat nincsen r√° ‚Äď apr√≥ra v√°gott tŇĪzif√°hoz hasonl√≠tott. L√°szl√≥ arc√°t korom fedte, ami m√©g ink√°bb kihangs√ļlyozta az √∂ssze√°ll√≠t√°s nem evil√°gi jelleg√©t. K√°roly k√∂zelebb l√©pkedett Lacihoz, √©s n√©mi farkasszemez√©s ut√°n, tekintet√©nek k√©pzeletbeli tengely√©vel lemutatott a fiatalember √∂v√∂n aluli z√≥n√°ja fel√©. - Ja.. T√©ny ami t√©ny.. El vagyok kiss√© eresztve! - nevetett fel a sofŇĎr. - Legal√°bb egy nadr√°got... Lacik√°m.- Mondta elny√ļjtott hangs√ļllyal K√°roly. A krampusz nem v√°llalta a konfront√°ci√≥t a Mikul√°ssal, engedelmeskedve az utas√≠t√°snak, hazasietett. K√°roly √©lvezve a napf√©nyt, n√©mi s√ľtk√©rez√©s ut√°n mag√°hoz vette a t√∂bbi kell√©ket is, √©s fel√∂lt√∂z√∂tt. A falu aut√≥j√°nak t√°maszkodva v√°rta meg Lacit, aki csizm√°j√°ba tŇĪrt bŇĎ fekete nadr√°gban t√©rt vissza.

Advertisement

M√°r az aut√≥ban √ľlve, a krampusz K√°roly fel√© fordult, √©s bŇĎsz r√°g√≥z√°s k√∂zepette magyar√°zni kezdett. - Van egy list√°nk a gyerekek neveivel, a nevek mellett pedig azzal a sz√∂veggel, amit az adott gyereknek az aj√°nd√©k √°tad√°sa elŇĎtt elmond a Mikul√°s b√°csi. H√°tul az aut√≥ban vannak az aj√°nd√©kok, m√°r √∂ssze vannak csoportos√≠tva. A csomag az √∂nkorm√°nyzat aj√°nd√©ka, minden egy√©b aj√°nd√©k, j√°t√©k, vagy ilyesmi, a sz√ľlŇĎktŇĎl j√∂tt. √Čn azt javasoln√°m, hogy mindig csak az √©ppen sorra ker√ľlŇĎ gyerek aj√°nd√©ka legyen a puttonyban, hogy ne legyen kavar√°s. - J√≥! Rendben van. - B√≥logatott K√°roly. - Zen√©nk is van, mindenf√©le T√©lap√≥s zene. - Mondta mosolyogva a vol√°nn√°l √ľlŇĎ krampusz. Gy√ļjt√°st adott, √©s n√©mi recseg√©s valamint s√≠pol√°s ut√°n fel is csend√ľlt a muzsika:

- √Ātbaszt√°k a szart a ker√≠t√©sen. H√°t de megbaszt√°k a hites feles‚Ķ

- Laci √ļgy csapott r√° a pause gombra, mint v√©rcse a pocokra. - Hopp, eeeez... a Guriga‚Ķ.!- majd f√©lredobva a kazett√°t, betette azt, amirŇĎl az im√©nt besz√©lt. ‚Äď Ki nem tal√°ltam volna, Lacik√°m! ‚Äď mondta a Mikul√°s hangs√ļlytalanul.

Advertisement

Mik√∂zben kikanyarodtak az √ļtra, Laci √°tadta a gyermekek nev√©t tartalmaz√≥ list√°t, K√°roly pedig b√∂ng√©szni kezdte azt. - Csesztregi Dzsenifer. B√°r a sz√ľleid matematik√°b√≥l jobb eredm√©nyt v√°rtak tŇĎled, m√©gis nagy-nagy dics√©retet √©rdemelsz, mert sokat seg√≠tesz a nagymam√°dnak! - K√°roly felnevetett: - J√©zus M√°ri√°m, ki √≠rta ezeket a sz√∂vegeket? - A sz√ľl√∂k. - v√°laszolt derŇĪsen Laci. K√∂zben az aut√≥ kikanyarodott a FŇĎ utc√°ra, tetŇĎre szerelt hangsz√≥r√≥ib√≥l a Hull a pelyhes recsegett.

- Kocsis M√°rk. V√©gre bel√°ttad, hogy szorgalommal √©s odafigyel√©ssel el√©rheted mindazt, amit szeretn√©l. Nagyon szereted a testv√©redet, a sz√ľleidet, √©s im√°dod az √°llatokat. - K√°roly kiss√© komolyabb lett. Elmerengett. R√∂vid csendet k√∂vetŇĎen √ļjra a list√°t kezdte tanulm√°nyozni.

- Szab√≥ D√°riusz. √Čdesany√°d √©s √©desap√°d nagyon szeret, nagyon j√≥ kisfi√ļ vagy, az √≥v√≥n√©nik dics√©rnek t√©ged, de j√°t√©k ut√°n csak elv√©tve raksz rendet magad ut√°n. - Mindketten hangosan felnevettek.

Advertisement

- Pil√©r Zsolt. Zsoltika! Ha olyan j√≥ bizony√≠tv√°nyod lesz, mint aztat megbesz√©lted √©desany√°ddal, apa ny√°ron megtan√≠t lŇĎni! - K√°roly felkapta fej√©t, √©s L√°szl√≥ fel√© sand√≠tott:- Ez furcs√°n hangzik majd a sz√°mb√≥l. - Ja! - sz√≥lalt meg a krampusz. - Ez az elv√°r√°s. Az apja hivat√°sos vad√°sz. - K√°roly tov√°bb b√°mult Lacira. - A legrosszabb gyerek a faluban. Ha √ļszni viszem ŇĎket a v√°rosba, √°ltal√°ban vele van a legt√∂bb probl√©ma.¬†‚Äď √Črtem - b√≥logatott K√°roly, majd visszaszegezte tekintet√©t a pap√≠rra.

- Istiv√°n Zs√≥fika?? ‚Äď kapta fel √ļjra a fej√©t a Mikul√°s megd√∂bbenve. - Igen. Persze! A Zoli l√°nya. A Post√°s Zoli√© - n√©zett a Mikul√°sra az oldott hangulatban vezetŇĎ L√°szl√≥. - A sz√ľlŇĎk tudj√°k, hogy szem√©ly szerint ki a Mikul√°s? - k√©rdezte az elkomorodott K√°roly. - Persze! M√°r november k√∂zepe √≥ta. - Hogy mi? De h√°t √©ppen te h√≠vt√°l be a hivatalba november legv√©g√©n, hogy halaszthatatlan √ľgyben akar velem besz√©lni az Istenverte fŇĎn√∂k√∂d! - Igen! ‚Äď v√°gta r√° a kiz√∂kkenthetetlen Laci. - Na √©s! Elv√°llalta vagy nem v√°llalta??? ‚Äď Fordult k√©rdŇĎn K√°roly fel√©, majd kezdett szaggatott, hangos r√∂h√∂g√©sbe a sofŇĎr. - Ahogy L√°szl√≥ bekormozott arccal, vil√°g√≠t√≥ fogakkal, villog√≥ szemekkel kacagott, K√°rolynak eg√©sz s√∂t√©t gondolata t√°madt: Istenem! Hova ker√ľltem? Lasciate ogni speranza, voi ch‚Äôentrate.

A kisbusz lassan oda√©rt a list√°n megadott elsŇĎ c√≠mhez.

A Mikul√°s √©s a Krampusz a kapuban √°lltak, mik√∂zben egy k√∂zepes testŇĪ, de ann√°l ideges√≠tŇĎbb hang√ļ kever√©k ugatta ŇĎket. Laci lehajolt a kutya fejmagass√°g√°ig, √©s sz√≥l√≠tgatni kezdte: - Cs√∂pi! Cs√∂pi! H√°t nem ismersz meg? ‚Äď A kutya fokozatot v√°ltott, √©s m√©g hangosabban ugatott. K√°roly felhajtva a mikul√°skab√°t bŇĎ ujj√°t, √≥r√°j√°ra pillantott. J√≥ √∂t perc v√°rakoz√°s ut√°n, egy kellemes k√ľlsejŇĪ, mosolyg√≥s, szŇĎke asszony csattogott ki papucsban a kisajt√≥ig. Illedelmesen, rangjukhoz m√©lt√≥ fŇĎhajt√°ssal fogadta ŇĎket, majd magyar√°zkodni kezdett: A kisl√°nyom k√©sik az iskol√°b√≥l, de nemsok√°ra itthon lesz. ‚Äď Biztos ebben az Anyuka? ‚Äď k√©rdezte a szem√∂ld√∂k√©t √∂sszer√°ncol√≥ Mikul√°s. ‚Äď A Nagyi az iskola mellett lakik. √Čppen ebben a pillanatban l√°tta elindulni ‚Äď v√°laszolta az asszonyka mosolyogva. ‚Äď Ilyenkor mindig felh√≠v ‚Äď tette m√©g hozz√°, majd betess√©kelte a h√°zba a h√©tk√∂znapinak √©ppen nem nevezhetŇĎ vend√©geket. K√°roly √©s Laci meg√°lltak a m√©retes nappaliban, amelyet jobbr√≥l amerikai konyha, balr√≥l pedig egy felfel√© vezetŇĎ, spir√°lis fal√©pcsŇĎ szeg√©lyezett. Szemben k√©nyelmes bŇĎrkanap√© volt, amin azt√°n k√©sŇĎbb az asszony hellyel k√≠n√°lta ŇĎket. K√°roly√©k akkor m√©g nem is sejtett√©k, hogy √∂t perccel k√©sŇĎbb m√°r a sz√ľrke, m√°rv√°nymint√°s csemp√©vel bor√≠tott, f√∂ldszinti mosd√≥ban kuksolnak. A kisl√°nyt meg√©rkez√©se ut√°n √©desanya azonnal felk√ľldte emeleti szob√°j√°ba, hogy a Mikul√°s fogad√°s√°hoz m√©lt√≥, eleg√°nsabb ruh√°t vegyen mag√°ra. Mik√∂zben Dzsenifer az emeleti szob√°ban √∂lt√∂zk√∂d√∂tt, √©desanyja kiengedte a k√©t jelmezes f√©rfit a f√ľrdŇĎbŇĎl, hogy azok az ill√ļzi√≥ kedv√©√©rt √ļjra bekopoghassanak, miut√°n ŇĎ csenget az erre a c√©lra bek√©sz√≠tett csengettyŇĪvel. Kicsit hosszabb csenget√©s lett a dologb√≥l, mert Cs√∂pi √©les hang√ļ csahol√°sa elnyomta a bentrŇĎl kiszŇĪrŇĎdŇĎ hangokat.

Advertisement

K√°roly mereven az utat b√°mulva, mag√°ba feledkezve z√∂tyk√∂lŇĎd√∂tt a kisbuszban. PercrŇĎl percre erŇĎs√∂dŇĎ szorong√°st √©rzett. Aggasztotta az Istiv√°n-poronty megaj√°nd√©koz√°sa. Tenyere √©s homloka egyre nyirkosabb lett, mik√∂zben folyamatosan azon t√∂prengett, hogy mik√©nt tudja majd kord√°ban tartani a post√°ssal szemben t√°pl√°lt indulatait. R√°g√≥dva k√∂z√∂s √ľgy√ľk√∂n, sokszor azzal pr√≥b√°lta nyugtatni mag√°t, hogy t√°rgyal√°s ut√°n elvonul√≥, egyszem√©lyes esk√ľdtsz√©kk√©nt √©rveket keresett Istiv√°n √°rtatlans√°ga mellett. Mivel Istiv√°n nem tagadta a vele szemben felhozott v√°djait, nyugalmat hoz√≥ √©rveket nem tal√°lt.

A K√∂vetkezŇĎ h√°zn√°l minden sim√°n ment. A gyermek a Mikul√°s fesz√ľlt ideg√°llapot√°b√≥l semmit sem √©rz√©kelt, ha csak akkor nem, amikor a ‚Äď Hol vannak a r√©nszarvasok ‚Äď k√©rd√©s√©re a Mikul√°s tan√°cstalanul, tekintet√©t a krampusz fel√© ford√≠tva k√©rt azonnali seg√≠ts√©get. A cerem√≥nia v√©g√©n az el√©gedett kisfi√ļ aj√°nd√©kaival egy√ľtt eltŇĪnt a szob√°j√°ban. A diszkr√©ten szedelŇĎzk√∂dŇĎ Mikul√°s √©s seg√≠tŇĎje a kij√°rat fel√© indulva nem v√°rt akad√°lyba √ľtk√∂z√∂tt. A h√°z ura egy kisebb m√©retŇĪ t√°lc√°n, csordultig t√∂lt√∂tt p√°link√°spoharakkal egyens√ļlyozott fel√©j√ľk. M√©terekrŇĎl lehetett √©rezni az ital kommersz, hamisk√°s illat√°t. Az olcs√≥ gy√ľm√∂lcsaroma erŇĎs, zsigerekbe mar√≥ kip√°rolg√°sa fizikai f√°jdalmat, undort, √©s ezzel a teljesen ellent√©tes √©rz√©ssel birokra kelŇĎ, le√≠rhatatlan m√©rt√©kŇĪ s√≥v√°rg√°st id√©zett elŇĎ a s√°rg√°sfeh√©r kamuszak√°ll m√∂g√∂tt. A h√°zigazda √©rtetlen√ľl figyelte, ahogy K√°roly kez√©t feltartva, szapora l√©ptekkel menek√ľl ki az √©p√ľletbŇĎl. A kaput maga m√∂g√∂tt, √©s Laci elŇĎtt becsapva sietett az aut√≥hoz, √©s megker√ľlve azt, zih√°lva annak oldal√°hoz dŇĎlt. A nap m√°r a horizont k√∂zel√©ben j√°rt, a s√°rg√°sv√∂r√∂ses f√©ny √©lettel teli sz√≠nt var√°zsolt K√°roly hullas√°padt arc√°ra. A Krampusz agg√≥dva sietett felettese fel√©, aki elŇĎrehajolva, kez√©t t√©rd√©n pihentetve, kapkodta a levegŇĎt. ‚Äď √Čppen rendel az orvos, k√©t perc, √©s ott vagyunk. ‚Äď K√°roly m√©g mindig k√©ptelen volt szavakat kipr√©selni mag√°b√≥l. Lacit folyamatosan a baj term√©szet√©t tudakolta, nyilv√°n nem akarta, hogy valaki a szeme l√°tt√°ra √°juljon el, vagy lehelje ki a lelk√©t.

- El kell mondanom valamit. - sz√≥lt K√°roly az aut√≥ban √ľlve, mik√∂zben verejt√©kezŇĎ fej√©t √°tb√ļjtatva a szak√°ll gumis madzagj√°n, let√©pte mag√°r√≥l a gusztustalan sz√≠nŇĪ kendercsom√≥t. Laci aggodalmaskod√≥ arccal figyelte idŇĎsebb bar√°tj√°t, aki l√©legzetv√©teltŇĎl l√©legzetv√©telre lett egyre nyugodtabb √©s √∂sszeszedettebb. Lassan Laci fel√© fordult, √©s k√©ts√©gbeesetten n√©zett a fiatalemberre. ‚Äď Sajnos nem mondtam el neked mindent‚Ķ Az okokr√≥l‚Ķ amik miatt ide j√∂ttem. ‚Äď A krampusz mereven figyelt. K√°roly a mŇĪszerfal el√©je esŇĎ r√©sz√©t szugger√°lta, elbizonytalanodni l√°tszott. ‚Äď Ez egy‚Ķ Bonyolult t√∂rt√©net‚Ķ - mondta, majd szeme a t√°volba r√©vedt, √©s elhallgatott. Bizonytalans√°g lett rajta √ļrr√°. Belesz√©d√ľlt √∂nn√∂n kiszolg√°ltatotts√°g√°ba. Elgyeng√ľlt, √©s emiatt bŇĪntudata lett. Laci persze kapizsg√°lt valamit, de esze √°g√°ban sem volt elŇĎhozakodnia vele. ‚Äď Menn√ľnk kellene, tov√°bb‚Ķ Mi-kul-√°s b√°! V√°rj√°k a k√∂lyk√∂k! ‚Äď K√°roly m√©g mindig a t√°volba r√©vedt, de hallva a krampusz k√©rlel√©s√©t, elmosolyodott. Lassan bogozta ki a kenderbe tekeredett gumis madzagot, majd visszavette szak√°ll√°t. ‚Äď ElŇĎre vehetn√©nk az Istiv√°n kisl√°nyt, Lacik√°m? ‚Äď A sofŇĎr r√∂vid ideig f√ľrk√©szte m√©g K√°roly elŇĎre meredŇĎ, gondterhelt tekintet√©t, majd nagyot s√≥hajtva gy√ļjt√°st adott. ‚Äď Mi√©rt is ne? V√©gt√©re is, √©n csak egy krampusz vagyok!

Advertisement

Alkonyodott m√°r. Az √©g s√∂t√©tk√©kj√©t a falusi utca l√°mp√°inak narancsos, meleg f√©nye tette m√©g lehangol√≥bb√°. Istiv√°n h√°za m√©g e komor √©g alatt is impoz√°ns l√°tv√°nyt ny√ļjtott, az azt k√∂r√ľlvevŇĎ kert nem k√ľl√∂nben. A h√°z utcafrontja elŇĎtt, t√©lies√≠tett, fekete f√≥li√°val takart, apr√≥cska kerti t√≥ pihent. K√°roly √ļgy √©rezte, hogy sz√≠ve, teste minden egyes pontj√°n egyszerre dobog. Maga el√© engedve L√°szl√≥t bel√©pett az udvarra. A bej√°rati ajt√≥hoz vezetŇĎ j√°rd√°t kism√©retŇĪ tuj√°k szeg√©lyezt√©k, az √°gy√°s v√∂r√∂s sz√≠nŇĪ fenyŇĎmulccsal volt felsz√≥rva. ‚Äď Kutya sehol! ‚Äď konstat√°lta megk√∂nnyebb√ľlve Laci. - tal√°n mert nincs!? ‚Äď tudakolta K√°roly. ‚Äď De van. ‚Äď kacagott fel a krampusz. A Mikul√°s nagy levegŇĎt vett, majd k√∂zvetlen√ľl az ajt√≥ el√© l√©pett, √©s becsengetett. ‚Äď Azt hiszem, Zoli itthon sincs. Nem l√°tom az aut√≥j√°t ‚Äď mondta Laci, az udvar s√∂t√©ts√©gbe burkol√≥z√≥, h√°ts√≥ r√©sz√©t f√ľrk√©szve. K√°roly nem kergetett √°br√°ndokat ez √ľgyben. Az ehhez hasonl√≥, kellemetlen szitu√°ci√≥kat sohasem tudta kiker√ľlni, fŇĎleg akkor, ha csak a szerencs√©j√©re t√°maszkodhatott.

N√©mi v√°rakoz√°s ut√°n, tŇĪsark√ļ cipŇĎk egyre k√∂zelebbrŇĎl hallhat√≥ kopog√°sa t√∂rte meg a csendet. ‚Äď √Čn raktam le a j√°r√≥lapot. ‚Äď jegyezte meg Laci. ‚Äď Brili√°ns! ‚Äď v√°laszolta leplezetlen ir√≥ni√°val K√°roly. Az ajt√≥ kit√°rult, √©s egy kifejezetten vonz√≥, mosolyg√≥s nŇĎ √°llt vel√ľk szemben. K√°rolyra egy pillant√°st sem vetett, Lacinak azonban nagyon meg√∂r√ľlt. Ha nem lett volna a sofŇĎr arca vastagon bekenve korommal, val√≥sz√≠nŇĪleg a nyak√°ba is ugrik. ‚Äď Zs√≥fi m√°r olyan izgatott - mondta f√ľlig √©rŇĎ sz√°jjal, folyamatosan Lacira b√°mulva. ‚Äď Kez√©t cs√≥kolom ‚Äď t√∂rte meg saj√°t hallgat√°s√°t K√°roly, de v√°lasz nem √©rkezett r√°. A fiatalasszony csak Lacival t√°rsalgott, a k√≠v√°ns√°gait is neki mondta el. - J√≥l vagy? Ancsa j√≥l van? ‚Äď k√©rdezte Lacit a feszes bŇĎr√©bŇĎl majdnem kiugr√≥ asszony. Am√≠g Laci besz√©lgetett, K√°roly a k√©mek alaposs√°g√°val p√°szt√°zta v√©gig a nagym√©retŇĪ nappalit. SzembetŇĪnŇĎ volt, hogy minden, a szŇĎnyegtŇĎl a b√ļtorokig, a t√©v√©tŇĎl a st√°tuszszimb√≥lumnak sz√°m√≠t√≥ h√°zimoziig, vadonat√ļj. M√°s elrendez√©sben, de itt is megtal√°lhat√≥ volt az amerikai konyha, √©s a csigal√©pcsŇĎ. A konyhapultot szeg√©lyezŇĎ fal egy szŇĪk kis √°tj√°r√≥ r√©szek√©nt folytat√≥dott, amelyrŇĎl t√∂bb ajt√≥ is ny√≠lt.

- Mindj√°rt itt a Zs√≥fi! ‚Äď veregette meg K√°roly v√°ll√°t Laci. ‚Äď NagyszerŇĪ! - v√°laszolta a terepszeml√©j√©bŇĎl kiz√∂kkentett Mikul√°s. - Kimenj√ľnk? ‚Äď k√©rdezte K√°roly az otthonosan mozg√≥ krampuszt. - Nem kell! A keresztl√°nyom nem h√ľlye! M√°r r√©g lev√°gott mindent. ‚Äď A Keresztl√°nyod!? ‚Äď Ja! Amikor a dal√°rd√°s Sanyi b√°csi kock√°s ingben, jelmez n√©lk√ľl √°ll√≠tott be ide, egy Julius Meinl szatyorb√≥l adva √°t az aj√°nd√©kot, r√°ad√°sul matt r√©szegen‚Ķ baszd meg‚Ķ ha-ha! Zs√≥fik√°nak egy pillanat alatt leesett minden. ‚Äď Ňź a keresztl√°nyod? ‚Äď Persze, m√°r mondtam. ‚Äď K√°roly nem tudta merre n√©zzen d√ľh√©ben. √Āldotta meg√©rz√©s√©t, amely a kisbuszban azt s√ļgta neki, hogy nem szabad megny√≠lnia a sofŇĎr elŇĎtt. - Valami baj van? ‚Äď K√°roly fejcs√≥v√°l√°s k√∂zepette elfordult. Szinte ugyanebben a pillanatban l√©p√©sek kopog√°sa t√∂rte meg a csendet. A l√©pcsŇĎn anya √©s kisl√°nya l√©pdelt lefel√©. A csinos anyuka egy feh√©r ruh√°s, csillog√≥ szemŇĪ, angyali b√°jjal meg√°ldott hercegnŇĎt vezetett al√° a nappaliba. K√°roly elvar√°zsolva √°llt a k√∂z√©pen. Amikor a kisl√°ny le√©rt, sprintet v√°gva azonnal Laci karjaiban termett. A krampusz gyorsan √©szrevette, hogy a Mikul√°st fesz√©lyezi a mellŇĎz√∂tts√©g, √©s mintha sietne is, ez√©rt gyeng√©den letette Zs√≥fit, √©s √°tadta mag√°t k√∂telezetts√©geinek. K√°roly m√©g mindig elvar√°zsolva √°llt, egyszerŇĪen nem volt k√©pes a bakkecsk√©t id√©zŇĎ Istiv√°nhoz k√∂tni ezt az √°rtatlan, var√°zslatos teremt√©st. √Črezte, hogy zavar√°t leplezendŇĎ, valamit gyorsan mondania kell. ‚Äď Szia, √©n vagyok a Mikul√°s! ‚Äď Laci s√≥haj√°t nem lehetett nem meghallani. ‚Äď Te vagy? ‚Äď k√©rdezte nevetve Zs√≥fi. ‚Äď Ki m√°s? Tavaly m√°st k√ľldtem magam helyett, mert megbetegedtek a r√©nszarvasaim. ‚Äď J√©√©zus! ‚Äď morgott nutell√°sod√≥ korma alatt Laci. Zs√≥fi kiss√© zavarba j√∂tt, de csendben maradt. K√°roly el√©rkezettnek √©rezte az idŇĎt, hogy a Zs√≥fir√≥l leadott sz√∂veget felolvassa. Zseb√©bŇĎl elŇĎkotor√°szta a kiss√© m√°r gyŇĪr√∂tt pap√≠rt, √©s pont √ļgy tartva, hogy Zs√≥fi elŇĎl takarva legyen az arca, olvasni kezdte a kisl√°nynak sz√°nt sz√∂veget:

Advertisement

- Dr√°ga Zs√≥fika! R√≥lad egyetlen rosszas√°g h√≠re sem jutott el a f√ľlembe, amirŇĎl arra k√∂vetkeztetek, hogy nyilv√°n nem is lehetsz rossz! Csib√©szs√©geket ugyan elk√∂vetsz n√©ha, de eddig pontosan tudtad, hogy hol van a csib√©szs√©g √©s a rosszalkod√°s k√∂zti hat√°r, amit nagyon okosan nem l√©pt√©l √°t. Rem√©lj√ľk, hogy megmaradsz annak a kedves kis t√ľnd√©rkir√°lynŇĎnek, aki eddig volt√°l, √©s √©vrŇĎl-√©vre megaj√°nd√©kozhatlak majd j√≥s√°god√©rt! ‚Äď K√°roly feln√©zett egy pillanatra, majd folytatta: - Fogadd Lappf√∂ldrŇĎl... Lappf√∂ld!!!, baszd meg - s√ļgta oda mag√°r√≥l megfeledkezve Lacinak.

Laci beny√ļlt a puttonyba, √©s egy tekint√©lyes m√©retŇĪ pakkot hal√°szott ki belŇĎle. A lila masni d√≠sz√≠tette r√≥zsasz√≠n dobozt l√°tva Zs√≥fi sz√°ja t√°tva maradt. Meglepet√©s√©bŇĎl felocs√ļdva anyuk√°ja fel√© fordult. ‚Äď Az amit k√©rtem? ‚Äď az asszony csak mosolygott - K√∂szi anya! ‚Äď A Mikul√°s sz√ļr√≥san n√©zett a krampuszra, aki √©rezve a tŇĪhegyes tekintetet, belet√∂rŇĎd√∂tten vont v√°llat. Zs√≥fi a Krampuszt is meg√∂lelte, majd odal√©pett a Mikul√°shoz, √©s puszit nyomott az arc√°ra. K√°rolyt meglepte ez, √©s zavar√°ban felnevetett. Ebben a pillanatban a h√°ta m√∂g√∂tt l√©vŇĎ bej√°rati ajt√≥ kiny√≠lt. Hallotta, hogy valaki bel√©p, majd √≥vatosan behajtja az ajt√≥t. A kisl√°ny reakci√≥j√°b√≥l kiindulva, t√ļl sok vari√°ci√≥s lehetŇĎs√©g nem k√≠n√°lkozott. K√°roly mellkas√°ban rezon√°lt Istiv√°n nevet√©se, amikor a Zs√≥fi meg√∂lelte ŇĎt. A jelmezes jog√°sz teljesen les√°padt. Mozdulatlanul √°llt, h√°ttal a post√°snak. Lassan hajtogatta √∂ssze a pap√≠rt, amibŇĎl a sz√∂veget olvasta, majd visszacs√ļsztatta a zseb√©be. Keze l√°tv√°nyosan remegett, sz√°ja pedig pillanatok alatt kisz√°radt.

Istiv√°n nagy l√©ptekkel indult meg befel√©, kezet r√°zott Lacival, majd feles√©g√©hez l√©pett, √©s megcs√≥kolta ŇĎt. El√©gedetten k√∂rben√©zett, besz√©lt is valamit, de K√°roly nem hallotta. Annyira beszŇĪk√ľlt sz√°m√°ra az √©szlel√©s, hogy a vizu√°lis ingereken k√≠v√ľl m√°s nem jutott el a tudat√°ig. A post√°s a fels√©g√©hez besz√©lt, majd a kisl√°ny√°ra figyelt, fel-felsand√≠tott Lacira is, majd √ļjra a kisl√°ny√°t kezdte el n√©zni, aki sz√©les mozdulatokkal megt√°mogatott √©lm√©nybesz√°mol√≥t tartott apj√°nak. K√°roly m√©g mindig nem hallott semmit. A f√ľle z√ļgott, sz√©d√ľlt, feje √©s tenyere erŇĎsen verejt√©kezett. Mik√∂zben kisl√°nya besz√°mol√≥j√°t hallgatta, Istiv√°n lassan felemelte fej√©t, hogy tekintet√©t K√°rolyra szegezhesse. P√°r m√°sodpercig farkasszemet n√©ztek, majd a post√°s a Mikul√°sra kacsintott, √©s elmosolyodott. K√°roly ettŇĎl a pillanatt√≥l kezdve √ļjra hallott. Istiv√°n megker√ľlte a pultot, majd lehajolt, √©s poharakat vett elŇĎ. Viszkis poharakat.

Advertisement

K√°roly Laci fel√© fordult, √©s annak v√°ll√°ra tette nyirkos tenyer√©t: - Menj√ľnk! ‚Äď A krampusz viszont nem hallotta K√°rolyt, √©s elindult a pulton sorakoz√≥ poharakba italt t√∂ltŇĎ, ked√©lyes hangulat√ļ post√°s fel√©. K√°roly egy ideig habozott, b√°tortalanul az asszony fel√© fordult, kez√©t mellmagass√°gig emelve intett, mintha n√©hai Szent Mikl√≥sk√©nt √°ld√°st osztana, majd a nappalinak hirtelen h√°tat ford√≠tva elindult az ajt√≥ fel√©. Mire az asszony b√°rmit sz√≥lhatott volna, keze m√°r a kilincsen volt. Lend√ľletbŇĎl pr√≥b√°lta meg felt√©pni az ajt√≥t, az azonban nem mozdult. √öjra pr√≥b√°lkozott, majd megint, de teljesen eredm√©nytelen√ľl.

Lassan fordult vissza a pult fel√©. √Črezte, ha ez a mozdulat gyorsabb lenne a jelenlegin√©l, holtan esne √∂ssze. Tekintete lassan √©rte el a h√°zigazda hom√°lyos sziluettj√©t. Meg√°llt, a m√©lys√©g√©less√©ggel b√≠belŇĎd√∂tt, ami k√≠v√ľlrŇĎl egyszerŇĪ hunyorg√°snak tŇĪnt. Ahogy teljes r√©szletgazdags√°g√°ban kirajzol√≥dott a post√°s alakja, lassan tudatosult benne: csapd√°ba csalt√°k! A post√°s feltŇĪrt homlokredŇĎkkel, kaj√°n mosollyal tartotta a mennyezet fel√© mutat√≥ujj√°t, amelyen a kulcs csilingelt. ‚Äď √úgyv√©d √ļr, csak nem gondolja, hogy a megf√°radt, tikkadt vend√©get szomjazni hagyj√°k errefel√©?

Engedjen ki Istiv√°n, √≠gy lesz jobb mindenkinek - mondta gy√∂ngy√∂zŇĎ homlokkal K√°roly. A post√°s leengedte kez√©t, tenyer√©t sz√©lesre nyitotta, r√∂vid ideig a kulcsot b√°multa, majd fel sem n√©zve a Mikul√°sra letette azt a pultra, √©s a whiskys √ľveg ut√°n ny√ļlt. - Tegye meg nekem azt a sz√≠vess√©get, hogy nem sz√©gyen√≠t meg a l√°nyom elŇĎtt, √ľgyv√©d √ļr. ‚Äď Tegye meg azt a sz√≠vess√©get, hogy nem hoz a l√°nya elŇĎtt ilyen helyzetbe‚Ķ Istiv√°n √ļr.

Advertisement

Istiv√°n megfontoltan, √©s t√°ntor√≠thatatlanul folytatta a szertart√°st. K√°roly arca ek√∂zben egyre verejt√©kezett, sz√°jszeglet√©bŇĎl pedig ny√°l kezdett sziv√°rogni. Nem az ital ir√°nt √©rzett s√≥v√°rg√°s miatt; m√©rhetetlen d√ľh√∂t, √©s undort √©rzett. A postamester a Mikul√°s el√© √°llt, √©s kez√©ben a poharakkal m√©lyen a szem√©be n√©zett:

- A kisl√°nyom, √©s a feles√©gem eg√©szs√©g√©re, √ľgyv√©d √ļr! ‚Äď K√°roly √≥hatatlanul is kin√©zett az √©desanyja szokny√°j√°nak dŇĎlŇĎ, mosolyg√≥ szemŇĪ gyermekre. ‚Äď Egy poh√°r, nem a vil√°g v√©ge, igaz? ‚Äď k√©rdezte felr√°ncolt homlokkal a post√°s. A Mikul√°s beesett v√°llakkal, kiss√© elŇĎre g√∂rnyedve √°llt vend√©gl√°t√≥ja elŇĎtt. ‚Äď √Čn a maga gyermekeire iszom‚Ķ - K√°roly szeme lassan vette fel a post√°s tekintet√©t ‚Äď Benj√°minra, √©s M√°rtonra! Laci m√°r r√©g szerep√©bŇĎl kiesve figyelte az esem√©nyeket. K√°roly als√≥ ajk√°t beharapva b√≥logatott, mintha hirtelen r√°lelt volna a gyan√ļj√°t t√°pl√°l√≥, nyitva maradt k√©rd√©sek megold√°saira. Azt√°n szemmel l√°that√≥an valamif√©le elhat√°roz√°sra jutott, nagy levegŇĎt vett, √©s √ļjra Istiv√°n szem√©be n√©zett: - Sz√≥val igaz, maga piti√°ner csal√≥. FelgŇĎz√∂lte a leveleimet. ‚Äď Istiv√°n kim√©rten √©s hidegen sz√≥lt. - Vigy√°zzon, hogy besz√©l a gyermekem elŇĎtt, f√©ln√≥t√°s. ‚Äď Majd azzal feles√©g√©re n√©zett, aki - b√°r nem tetszett neki az, amit kiszŇĪrt a besz√©lget√©sbŇĎl ‚Äď engedelmesen felvitte kisl√°nyukat a szob√°j√°ba. Istivan √ļjra K√°roly fel√© fordult, akinek szem√©ben fortyogott az indulat. ‚Äď L√°tja? Az √©n pici l√°nyom. Szeret. √Čs √∂nt a gyermekei? ‚Äď K√°roly hirtelen √ľt√©sre emelte a kez√©t, de Laci m√©g idŇĎben kettej√ľk k√∂z√© √°llt. ‚Äď Szar, szem√©t tr√≥gernek gondol az √ľgyv√©d √ļr, igaz? Pedig igazat fog adni a v√©g√©n, higgye el! C√°folhatja, amit √∂nrŇĎl gondolok. Egy levele j√∂tt csak, ne √°lmodozzon zs√°knyi, felgŇĎz√∂lt, √©s a hivatal k√°lyh√°j√°ban el√©getett gyermeksir√°nkoz√°sr√≥l. ‚Äď K√°roly √©s Laci is fesz√ľlten figyelte, amit a post√°s merev arccal kezdett el felvezetni. ‚Äď Egy lev√©l, egy gyerektŇĎl. ‚Äď MelyiktŇĎl? ‚Äď Benj√°mint√≥l. ‚Äď K√°roly egy pillanatra elmer√ľlt eml√©keiben. ‚Äď Nem √©rzelmes lev√©l; semmi feloldoz√°s. Csak egy k√©rd√©s: vissza tud-e t√©rni azokhoz, akikhez tartozik? B√≠rn√° alkohol n√©lk√ľl? Ellen tudna-e √°llni a k√≠s√©rt√©snek, √©s ami m√©g fontosabb, dr√°ga √ľgyv√©d √ļr, ha egy napon m√©gsem, az mennyire t√©r√≠ten√© le v√°lasztott √ļtj√°r√≥l? Egy poh√°r whisky t√©nyleg bor√≠tana mindent? √úgyv√©d √ļr‚Ķ!!! Ha egy poh√°r ital kikezdi az akaratot, akkor maga mindig is veszt√©sre √°llt.

K√°roly √©rezte, hogy Istiv√°n √©rvel√©se finoman fogalmazva is billeg. M√©gis gondolkod√≥ba ejtette. K√≠v√°ncsiv√° tette. √Črezte, hogy csapda ez, teljesen a f√©lelmeire szabva. ‚Äď Feljelenthetn√©m mag√°t! ‚Äď suttogta inger√ľlten. ‚Äď Ugyan. N√©zze csak! ‚Äď mutatott a post√°s a pulton elhelyezett, fenyŇĎvel, tobozzal, √©s sz√≠nes bogy√≥kkal d√≠sz√≠tett kar√°csonyi kos√°rban vir√≠t√≥ feh√©r bor√≠t√©kra. ‚Äď Ott van. S√©rtetlen. ‚Äď Hazudik!!! ‚Äď mordult fel K√°roly. ‚Äď Laci! ‚Äď sz√≥lt emelt hangon Istiv√°n. ‚Äď Menj oda, √©s n√©zd meg! S√©rtetlen, vagy sem? ‚Äď Lacinak nem sok kedve volt ehhez, de rem√©lve, hogy ezzel oldhat a fesz√ľlts√©gen, engedelmeskedett kom√°j√°nak. Kez√©be vette a bor√≠t√©kot, alaposan megszeml√©lte, megtapogatta, megforgatta, majd visszatette a kos√°rba. ‚Äď √ögy tŇĪnik! ‚Äď mondta kiss√© hat√°rozatlanul, majd visszal√©pett a hely√©re. Istiv√°n √©pp sz√≥lni akart, de a krampusz kiss√© f√©l√©nken, m√©gis √©reztetve, hogy a t√∂rt√©n√©sek nem a sz√°ja √≠ze szerint val√≥k, megelŇĎzte ŇĎt. ‚Äď Menj√ľnk K√°roly. Itt v√©gezt√ľnk. ‚Äď Istiv√°n hosszan hallgatott, arca kisimult. ‚Äď Menjetek - mondta. - Vigy√©tek a levelet is. ‚Äď K√°roly a csizm√°ja orr√°t b√°multa, nem n√©zett se a post√°sra, se a krampuszra. Tudta, hogy v√©ge, hogy kifordulhatna, √©s elfelejthetn√© az eg√©szet, sŇĎt, tal√°n m√©g √≠gy is sok kellemetlens√©get okozhatna a post√°snak. Egy sarkon fordul√°snyira volt att√≥l, hogy azt, amitŇĎl heteken √°t rettegett, v√©gre a h√°ta m√∂g√∂tt hagyja. Laci kez√©be vette a levelet, felemelte a zs√°kot, √©s √©pp megindult volna kifel√©, amikor K√°roly megsz√≥lalt: - Ide azt a poharat! ‚Äď Istiv√°n lassan n√©zett fel K√°rolyra. ‚Äď Nem kell!

Advertisement

K√°roly azonban d√∂nt√∂tt. Nem k√≠v√°nt szavakkal √©lni t√∂bb√©. √ögy √©rezte k√©pes r√°. √ögy √©rezte, hogy csak akk√©ppen z√°rhatja le ezt a r√©mes, √©s kellemetlen k√∂zj√°t√©kot, ha Istiv√°n szab√°lyai szerint nyeri meg. Megfogta a poharat, nagy levegŇĎt vett, majd annak tartalm√°t, az utols√≥ cseppig felhajtotta.

√öjra nem hallott semmit, csak a csill√°r f√©ny√©t √©rz√©kelte, a k√©t vitatkoz√≥ alakot, meg a melegs√©get az arc√°n, ami lassan az eg√©sz test√©t elbor√≠totta. Aznap mindegy gyerek √∂r√ľlt, a Mikul√°s minden csal√°dn√°l helyt√°llt, √©s mindent elfogadott. Nem f√©lt √©s nem szorongott t√∂bb√©, nem √ļgy mint Laci, aki ‚Äď b√°r nem tehetett semmirŇĎl ‚Äď m√©lys√©ges bŇĪntudatot √©rzett.

A k√∂r√ļt v√©gezt√©vel a Mikul√°s teljesen √∂ntudatlanul m√°szott ki a kisbuszb√≥l. Laci beseg√≠tette, le√ľltette fotelj√©be, ruh√°j√°t meglaz√≠totta, kab√°tj√°t √©s csizm√°j√°t levette. Kiment, gy√ļjt√≥st v√°gott, a k√°lyh√°ba begy√ļjtott, a tŇĪzet vagy h√°romszor j√≥l megrakta, majd miut√°n felfŇĪt√∂tte a szob√°t, halkan csukva be az ajt√≥t maga ut√°n, t√°vozott. A k√°lyha szelelŇĎj√©n kiszŇĪrŇĎdŇĎ f√©ny ott t√°ncolt K√°roly felp√ľffedt arc√°n, h√°ny√°sfoltos ruh√°j√°n, √©s az asztalra helyezett, feh√©r bor√≠t√©kon. Eml√©kek, √©s √°lmok n√©lk√ľl aludt reggelig.

Advertisement

***

Csizm√°ja meglaz√≠tva klaffogott bok√°j√°n. Mikul√°skab√°tj√°ra fekete dzsekit vett, b√°r olyan intenz√≠ven, √©s melegen s√ľt√∂tt a nap, hogy erŇĎsen izzadt. Sem j√≥zan, sem r√©szeg nem volt. Nem volt semmilyen. Csak ment az √ļt sz√©l√©n, oldalra nem n√©zett, a j√°rd√°t ker√ľlte. Az emberek elborzadva n√©zt√©k, vagy g√ļnyosan b√°mult√°k a ker√≠t√©snek t√°maszkodva. Lassan csoszogott el Piroska h√°za elŇĎtt, a kuty√°k √∂r√∂mk√∂dve csaholtak, majd miut√°n l√°tt√°k, hogy tov√°bb megy, csal√≥dottan ny√ľsz√≠tettek, √©s k√∂vett√©k a ker√≠t√©s ment√©n, ameddig tudt√°k. Gy√∂ny√∂rŇĪ nap ez, gondolta mag√°ban, enn√©l gy√∂ny√∂rŇĪbb m√°r nem is lehetne. Ilyen gondolatai voltak, meg olyanok, hogy j√≥ itt, √©s jobb helyrŇĎl nem is √°lmodhat az ember. Minden sz√©p volt √©s j√≥. Ňź pedig bŇĪzl√∂tt.

A decemberi nap alacsonyabban j√°rt, √©pp a kocsma m√∂g√∂tt ragyogott, szemet k√°pr√°ztat√≥ gl√≥ri√°t k√∂lcs√∂n√∂zve a helyi leroml√°snak. K√°roly meglepet√©st okozott, g√ļny helyett r√©szv√©tet v√°ltott ki a kocsmavir√°gokb√≥l, a v√°ll√°t veregett√©k, √©s fizett√©k neki egyik italt a m√°sik ut√°n. Ki tartson √∂ssze, ha mi nem, igaz Karcsik√°m??? Valamit mondott nekik a lev√©lrŇĎl, Istiv√°nr√≥l, ŇĎk meg az √∂kl√ľket r√°zt√°k, vagy √©ppen nevettek. Egy idŇĎ ut√°n m√°r azt se tudta, hogy rajta-e, vagy a helyzeten, esetleg csak √ļgy, ahogy a kocsm√°ban szok√°s.

Advertisement

Azt√°n cigarett√°t k√©rt, azt sem sz√≠vott m√°r √©vek √≥ta, j√≥val az iv√°s elŇĎtt abbahagyta m√°r. A pultban gyuf√°t v√©telezett, majd kil√©pett a kocsma el√©, a verŇĎf√©nyes naps√ľt√©sbe. √Čszre sem vette, hogy Guriga is ott volt, ahogy Guriga sem vette √©szre, hogy ŇĎ bent van. Az idŇĎs, sov√°ny f√©rfi kikerekedett szemekkel b√°multa hajt√°ny√°b√≥l a ler√©szegedett Mikul√°st, aki lassan l√©pkedett le a kocsma l√©pcsŇĎj√©n. K√°roly Gurig√°ra n√©zett, aki sz√≥lni sem tudott a meglepet√©stŇĎl. Az √ľgyv√©d hirtelen megfordult, √©s bement. K√©t feles rumot k√©rt, majd a poharakkal, kiss√© bizonytalanul kibotork√°lt a kocsma el√©, √©s az egyik felest √°tny√ļjtotta a mozg√°ss√©r√ľlt f√©rfinak. Az csak n√©zett, teljesen megr√∂k√∂ny√∂dve, szem√©ben a h√°la, √©s a tisztelet t√ľze √©gett. K√°roly k√∂zelebb l√©pett, elm√©rte a t√°vols√°got, van ilyen, majd √ļjb√≥l, most m√°r sokkal k√∂zelebbrŇĎl ny√ļjtotta a poharat. Guriga k√©t kez√©vel megt√°maszkodott, felegyenesedett, bal l√°b√°val kil√©pett a kocsib√≥l, √©s lassan, k√©t, lomha, de eg√©szs√©ges l√©p√©st t√©ve K√°roly el√© √°llt. K√°roly v√©gign√©zett a f√©rfin, Guriga is mag√°n, a kocsmat√∂ltel√©kek pedig mindenkin, a csend pedig szinte k√©zzelfoghat√≥v√° v√°lt. Guriga elvette a poharat, egy pillanat erej√©ig m√©g kisand√≠tott a kocsmaajt√≥ba t√∂m√∂r√ľlt b√°m√©szkod√≥kra, majd az √©gbe emelve a rumot, felki√°ltott:

Isten-Isten!!!