T√©nyszerŇĪen a fick√≥ egy√©bk√©nt halott.

√Ām holt√°ban is igen szerte√°gaz√≥ √©s √∂sszetett mikrostrukt√ļr√°j√ļ kultur√°lis utal√°srendszerrel b√≠r. Hogy messzebb ne menj√ľnk, kezdj√ľk a puszta nev√©vel. A J. C. Bach r√∂vid√≠t√©st alkalmazva 12 fŇĎs t√°rsas√°gban statisztikailag bizton sz√°m√≠thatunk legal√°bb egy f√©lmŇĪvelt anglom√°nra, aki elmagyar√°zza, hogy az nem dzs√©jsz√≠, hanem dzs√©jesz (j√≥, h√°t Bachb√≥l ŇĎ csak Sebastianr√≥l tud), b√°r megbocs√°t√≥an elismeri, rajta k√≠v√ľl a legt√∂bb magyar bizony az angol ABC betŇĪivel sem igen boldogul, l√°m-l√°m, alig akad honfit√°rsa, aki a JVC m√°rk√°t ne dzs√≠v√≠sz√≠-nek mondan√°, m√°rpediglen az dzs√©jv√≠sz√≠.

Hey Mister, you are - excuse my French - an asshole.


Az √∂reg Christian maga hasonl√≥ v√©lem√©nyen lenne, b√≠rta az angolt nyelv ismeret√©t annak minden nyŇĪg√©vel, lett l√©gyen ŇĎ a h√≠rneves Londoni Bach. MegjegyzendŇĎ, egyes forr√°sok a Mil√°n√≥i Bach n√©ven is emlegetik, √°mde e n√©v nem illik jelen √≠r√°sunk tartalm√°hoz, mondhatni, e t√©ny a hipot√©zis√ľnket olyannyira f√©lrevinn√©, ink√°bb meg is szabadultunk tŇĎle. M√°rmint persze a t√©nytŇĎl.

A Bach-csal√°d k√ľl√∂nben igen sz√©p p√©ld√°ja annak, hogy milyen eredm√©nnyel j√°r, ha a k√∂z√©pkori mediterr√°n temperamentum√ļ gyermekszeretet az √©szaki n√©met orvostudom√°ny ny√ļjtotta magas t√ļl√©l√©si ar√°nnyal tal√°lkozik. A modernkori ember √°ltal csak Bach-k√©nt emlegetett fick√≥ (Johann Sebastian*) 11. gyermeke volt Johann Christian, √°mde m√©g √≠gy sem az utols√≥. √Črdekes t√©ny, hogy a maga kor√°ban az √∂reg Bachot emlegethett√©k ink√°bb √ļgy, hogy a h√≠rneves Christian apja, √©s nem pediglen ford√≠tva. A Nagy Bach √ļjrafelfedez√©se igen k√©sei zenet√∂rt√©neti esem√©ny, s mindazok, akik azt hiszik, a korabeli Lipcse dolgos polg√°rai felismert√©k a k√∂zt√ľk j√°r√≥ zsenit, azok nagyobbat t√©vednek, mint a koal√°t medv√©nek al√≠t√≥k. Mindazon√°ltal a zenei g√©niusz √°raml√°si ir√°nya k√©ts√©gtelen√ľl Sebastiant√≥l Christian fel√© mutat, ahogy a csal√°d csemball√≥inak tulajdonjogi alakul√°sa is.

*Ňź mellesleg az egyik oka annak, hogy Szab√≥ Magda Abig√©lj√©t sosem olvastam el. (A m√°sik, hogy nem vagyok l√°ny.) Az elsŇĎ oldalon szerepel sz√≥ szerint az, hogy Bach J√°nos Sebesty√©n. √Čn pedig nem vagyok hajland√≥ olyan szerzŇĎ egyetlen sor√°t sem elolvasni, aki szerint Bach J√°nos Sebesty√©n. Ez van.

Az √∂reg Bach papa am√ļgy √©lete sor√°n alig tett t√∂bbet, mint sz√ľletett tehets√©ggel √∂sszegezte az elŇĎzŇĎ 300 √©v minden fejlem√©ny√©t √©s maxim√°lisan t√∂k√©lyre vitte azt. Az V. Brandenburgi verseny a klasszicizmus elŇĎtti zenet√∂rt√©net legt√∂k√©letesebb alkot√°sa, √∂nmag√°ban ez√©rt is j√°rna a platin√°val futtatott bronzszobor a HŇĎs√∂k Csarnok√°ban. Nem hallgathatjuk el tov√°bb√° azt sem, alig-alig akad zeneszerzŇĎ, az egy szem Ludwig van Beethoven kiv√©tel√©vel, akinek akkora hat√°sa lett volna a modern, k√©tgit√°ros, k√©tl√°bdobos power metal zen√©re, mint a Nagy Bachnak. Azt hiszem, kijelenthetŇĎ, ma nem l√©tezik olyan git√°ros, aki ne tanulta volna meg valamikor a D-moll Toccata √©s F√ļga olyannyira k√∂zismert dallamr√©szleteit. Ha ma √©lne, Sebastian val√≥sz√≠nŇĪleg egy Sonata Arctica vagy Stratovarius t√≠pus√ļ zenekarban billentyŇĪzne.

Advertisement

No de mi a helyzet √©rtekez√©s√ľnk t√°rgy√°val? Nos, Christian a vegytiszta √©s romlatlan, idŇĎnek elŇĎtte sz√ľletett epigon. Ha mŇĪveit Mozart mŇĪvei UT√ĀN tenn√©nk az idŇĎfolyamban, mindenki elismern√©: j√≥l siker√ľlt, de a mester zsenij√©t csak n√©ha megvillant√≥, tisztess√©ges Mozart-epigonnal √°llunk szemben. √Āmde az idŇĎ ez√ļttal megtr√©f√°lta a zenet√∂rt√©netet, s J. C. Bachot Mozart el√© vetette a sz√ľlet√©sek sor√°ban. Maga a nagymester szem√©lyesen is ismerte hŇĎs√ľnket, s p√©ldak√©p√©nek, zenei forr√°s√°nak tekintette. L√°m-l√°m, mibŇĎl lesz a Melolontha melolontha. A f√©rfi√ļ, kit a King‚Äôs Theatre mosdatlan nyak√ļ, v√∂r√∂s haj√ļ k√∂z√∂ns√©ge az√©rt f√ľty√ľlt ki, mert nem √ļgy orgon√°l, mint az im√°dott H√§ndel, s aki ennek hat√°s√°ra fel is hagy az orat√≥riumok √≠r√°s√°val, egyszer csak ihletetten l√ļdtollat, kottapap√≠rt ragad - az √∂reg Bach sok m√°s mellett kottametszŇĎ is volt, ezt √°thagyom√°nyozta fiaira, nehogy m√°r ilyenre p√©nzt kelljen kiadni -, s a sz√ľletŇĎben l√©vŇĎ szon√°taform√°t k√©szre gy√ļrja. A ravasz r√≥ka, ki billentyŇĪshangszer-oktat√≥k√©nt is kereste a keny√©rre val√≥t, csemball√≥ra √©s forte pian√≥ra √≠rt tanulm√°nyf√ľzeteiben sz√°nd√©koltan az emelkedett st√≠lus√ļ √©s technikailag k√∂nnyebb darabokat √≠rta elŇĎre, hogy a gyeng√©bb k√©pess√©gŇĪek is megv√°s√°rolj√°k a f√ľzeteket. √ćgy szem√©ly√©ben az alkalmazott pszichol√≥gia elŇĎfut√°r√°t is tisztelhetj√ľk. R√°ad√°sul tenyeres-talpas n√©met l√©t√©re megvolt neki a kor egyik legismertebb olasz balerin√°ja. Hol vannak ma az ilyen j√≥ arcok!

Magatokat jó fejnek gondolók, mihaszna verebek, Johann Christian diktál!

ut√°nl√∂v√©s: BACH csal√°dneve a kev√©s olyan n√©v egyike, amelyik csupa zenei hang betŇĪjel√©bŇĎl √°ll. Sz√°mtalan zeneszerzŇĎ igyekezett a B-A-C-H zenei hangokkal egy mŇĪben valamit kezdeni. (B alatt term√©szetesen most az eur√≥pai B-t √©rtj√ľk, azaz a f√©l hanggal megemelt A hangot, vagyis az Aisz-t, nem az amerikai B-t, ami Eur√≥p√°ban H.). Sz√∂rnyŇĪ fintora a zenei sorsnak, hogy nincs olyan, az emberi f√ľlnek kellemes hangsor, amelyik, ak√°r m√≥dos√≠t√°sokkal, vend√©ghangokkal is, de tartalmazza ezt a n√©gy, egym√°st√≥l f√©l-f√©l hangnyi t√°vra sorj√°z√≥ hangot (A-B-H-C persze a sorrendj√ľk). M√©g viccesebb, hogy az egyetlen rendszer, amiben ez a dolog szab√°lyszerŇĪen elfogadhat√≥, az a dodekaf√≥nia, √°m Sch√∂nberg, a neoklasszicizmus nagy ellens√©ge, BACH nev√©t sosem szŇĎtte volna dalba. A legnagyobb po√©n azonban k√©ts√©gtelen√ľl az, hogy J. S. Bach kora √≥ta t√∂bbsz√∂r megv√°ltozott a norm√°l zenei A hang frekvenci√°j√°nak standardja. Azaz, a ma BACH-nak c√≠mzett dalokat ha visszak√ľldj√ľk majdan idŇĎg√©ppel, az √∂reg Sebastian nemigen fogja √©rteni, mit akar tŇĎle ez a szerencs√©tlen illetŇĎ a H-B-Desz-C n√©vvel.

Szerintem is el√©g h√ľlye n√©v.