Aki azt hiszi, ezt √©n tal√°ltam ki, az mocskosul t√©ved: a Komlosaurus carbonis t√©nyleg l√©tezik. J√≥, h√°t hogy szaurusz-e egy√°ltal√°n, s hogy a mad√°rr√° v√°l√°s zs√°kutc√°kkal terhelt folyamat√°nak r√∂gval√≥j√°ban m√°r k√∂zelebb √°ll-√© a gyurgyalaghoz, mint a kuszm√°hoz*, az ugye m√©g egy darab rejt√©ly, az viszont bizonyos, hogy nem koml√≥i. R√∂h√∂g√ľnk is a markunkba fennen, valah√°nyszor megeml√≠tik, hogy tulajdonk√©ppen a felfedez√©s helye alapj√°n lehetne ink√°bb Sopianaesaurus.

*Ez nem egy pr√©mes fejfedŇĎ, hanem a Mecsekben gyakori l√°batlan gy√≠k helyi neve.

Felette tanuls√°gos tanuls√°gokkal szolg√°l am√ļgy az eset mindenki sz√°m√°ra, √ļgy a tudom√°nyos nevez√©ktan, mint a kutat√≥i f√©lt√©kenys√©g t√©mak√∂r√©ben, de messze a legfontosabb tanuls√°gai eg√©szen m√°shol keresendŇĎk.
Ugyeb√°r a Komlosaurus viszonylag sok helyen fellelhetŇĎ, rekonstru√°lt k√©pe legt√∂bbsz√∂r valami ilyesmi, kisebb-nagyobb elt√©r√©sekkel:

Azzal persze minden, kicsit is j√°rtasabb ember tiszt√°ban van, hogy az ilyen rekonstrukci√≥k sor√°n √°ltal√°ban t√∂bb a felmer√ľlŇĎ k√©rdŇĎjel, mint hal√°szl√©fŇĎzŇĎ fesztiv√°lon a paprikam√©rgez√©s. Tudjuk, hogy el√©g ritk√°n maradnak meg l√°gy r√©szek, √≠gy a bŇĎr text√ļr√°ja, az √°llat sz√≠ne √©s egyn√©mely hasonl√≥ tulajdons√°ga t√∂bbnyire tiszt√°n a rajzol√≥i fant√°zia sz√ľlem√©nye. J√≥ esetben az √©lŇĎhely alapj√°n pr√≥b√°lunk tal√°lgatni: erdei √©lŇĎl√©nyn√©l nem a padlizs√°nlila szŇĎrzet az elsŇĎ felt√©telez√©s√ľnk, ahogy v√≠zi h√ľllŇĎn√©l sem lepŇĎdik meg senki az √ļsz√≥h√°rtyaszerŇĪ k√©pletek megjelentet√©s√©n. Na most, konkr√©tan szeretn√©m az √ĖSSZES l√©tezŇĎ inform√°ci√≥t k√©pi anyag form√°j√°ban ny√°jas olvas√≥ink el t√°rni, arr√≥l amit a Komlosaurusr√≥l tudunk:



Nos, akinek nem vil√°gos, az ott egy l√°bnyom. Igaz, a 80-as √©vek v√©g√©n a vasasi sz√©nb√°ny√°kban megtal√°lt leletegy√ľttes t√∂bb sz√°z din√≥l√°bnyoma vil√°gviszonylatban is kiemelkedŇĎ jelentŇĎs√©gŇĪ, Jura.kori lelet, de ettŇĎl m√©g ez egy darab l√°bnyom! L√ĀB! NYOM! K√©sŇĎbb azt√°n ez az inform√°ci√≥t√∂meg jelentŇĎsen bŇĎv√ľlt, amikor egy r√©szleges farok(!)nyomot is tal√°ltak nem messze onnan. √Čs ez a dolog engem lenyŇĪg√∂z.
Mert ugyan mindig is magabiztos, a tud√°somban √°ltalam ismert h√©zagokat meggyŇĎzŇĎ fell√©p√©ssel leplezni k√©pes kisk√∂cs√∂gnek tartottam magam, de a porhint√©snek ezt a m√©lys√©g√©t sosem mertem volna megkock√°ztatni. Komolyan, letagl√≥zva √°llok a jelens√©g elŇĎtt, valah√°nyszor a m√ļzeumban egym√°s mellett n√©zem a l√°bnyomfot√≥kat √©s az ‚Äú√≠gy festett a h√≠res-neves Koml√≥szaurusz‚ÄĚ t√°bl√°kat, szemem sark√°ba k√∂nnyek gyŇĪlnek, √©s elmerengek. √Čs csak rem√©lem, hogy egykor majd, amikor a l√°bnyomom √©s egy hi√°nyos (de term√©szetesen √≠gy is legal√°bb 23 cm-es) faroknyom alapj√°n majd engem rekonstru√°l egy b√ļv√°rpolosk√°b√≥l kifejlŇĎd√∂tt, √ļj, √©rtelmes faj egyik tud√≥sa, a nevem egy ilyen k√©p alatt fog d√≠szelegni: