A közös felĂŒleten törtĂ©nƑ blogolĂĄs összehozza az embereket. Nem szĂŒksĂ©ges összeĂŒlni kocka sörökkel, a haver kutyĂĄjĂĄt simogatni, a kertjĂ©t dicsĂ©rni, Ă©s hallgatni a “magam tettem be a fĂ©szerablakot purhabbal” tĂ­pusĂș sztorikat, ha van egy szĂ©toffolt szerkesztƑi Agora, a Slack, ahol egymĂĄstĂłl szĂ­vszaggatĂł, 4, 7 kilomĂ©teres tĂĄvolsĂĄgra lĂ©vƑ szerzƑk virtuĂĄlisan egyĂŒtt szorĂ­thatnak nemzetĂŒk szeretve gyƱlölt, Ă©s gyƱlölve szeretett vĂĄlogatottjĂĄnak.


Szerintem nem jĂĄrok messze az igazsĂĄgtĂłl azzal, hogy nem csak mi szerettĂŒk volna nagyon lent lĂĄtni mĂĄr Szalait, aki rĂ©m idegesĂ­tƑen jĂĄtszott, mĂ©g egy gyönyörƱ indĂ­tĂĄst is benĂ©zett, idegesĂ­tƑen toporgott, szaladgĂĄlt, esett-kelt. Persze utĂłlag mi mĂĄst mondhatnĂ©k, megettĂŒk, pont Ășgy mint az osztrĂĄkok, pont Ășgy ahogy mindenki.

Mert Ășgy egyĂ©bkĂ©nt nagyon jĂłl muzsikĂĄlt a vĂĄlogatott, gyönyörƱen jĂĄtszottak, passzoltak, Ă©s tartottĂĄk a labdĂĄt. A labancok csak szaladgĂĄltak, mint megszeppent verƑköltƑ bodobĂĄcsok a felfordĂ­tott kƑ alatt, jĂłl lĂĄthatĂłan nem erre szĂĄmĂ­tottak.

A vĂ©delmĂŒnk kĂŒlön megĂ©rne egy misĂ©t. FiolĂĄĂ©k a Serie A közĂ©pmezƑnyĂ©nek szintjĂ©n muzsikĂĄltak, ez pedig annak, aki picit is vĂĄgja az olasz focit, mĂ©g Ășgy is sokat elmondhat a vĂ©dekezĂ©sĂŒnkrƑl, hogy nem lĂĄtta a mĂ©rkƑzĂ©st.

Advertisement

No de itt van ez a Szalai, a nyurga, csetlƑbotlĂł, semmibe sprintelƑ, az ĂĄlomindĂ­tĂĄsrĂłl lemaradĂł mĂ©mcsatĂĄr, mi pedig honfitĂĄrsaink szĂĄzezrĂ©hez hasonlĂłan, a gĂłl pillanatĂĄig, pontosan addig a szent pillanatig szecskĂĄztuk is szegĂ©nyt.

Aztån hirtelen történt valami....

Advertisement

Így esett. :)

“...pöckölni, tuckolni...”