Esti rekl√°msz√ľnet.

ElŇĎsz√∂r csak annyi vil√°gos, hogy sz√≠nes iz√©k hullanak az √©gbŇĎl, de a kar√°csonyi d√≠szek seg√≠tenek kider√≠teni, hogy valami meghitt √©s sz√≠vmelengetŇĎ k√∂vetkezik. J√©gvir√°gk√©nt nyiladozik a p√©nzt√°rc√°m a hŇĪv√∂s t√©li hangulatban. Egy igazi kar√°csonyi rekl√°m, rohanok is a boltba, mik√∂zben az okostelefonomon n√©zem tov√°bb a vide√≥t, hogy kider√ľlj√∂n, mit kell vennem. √Āhh√°√°, szaloncukor, az k√©t sorral od√©bb, balra fent! A csal√°d j√≥kedvŇĪen falja az √©dess√©get, majd pajkosan √©s egyben katartikusan √∂sszekacsint: ezt a sz√≠nes szart melyik szelekt√≠v kuk√°ba kell dobni? Tudja a fr√°sz, ink√°bb v√°gjuk ki az ablakon!

Nincs is tiszt√°bb √©s √ľnnepibb, mint szaloncukorpap√≠rral telesz√≥rni az utc√°t. Szemeteljetek ti is, boldog kar√°csonyt!