Az évek során nagyon sok földrajztanárom volt. Dósa tanár úr volt, aki általános iskola negyedik osztályban felnyitotta a szemem a világra, a középiskolában Tündik tanár úr mutatta meg a földrajz mélységeit, és az egyetemen fel sem tudom sorolni az összes tanárt, akiktől földrajzot tanultunk. De volt egy tanár mégis, aki számomra kinyitotta a földrajz “pandora szelencéjét”. Hajdú-Moharos József úgy volt tanárom, hogy igazából soha nem tanított. Mármint egy tantárgyat sem tanultam tőle. Mégis ő volt, aki azt a szemléletet tudta nekem megmutatni, amit ma is fontosnak tartok, és ehhez igazodom nem csak szűkebb szakmai vonatkozásban, hanem az életben oly sok döntéshelyzetében. Akkoriban az ELTE földrajz, földtudományi és geográfus szakos hallgatóinak tanított történeti-földrajzot és írt számukra egy olyan tankönyv-sorozatot, amit tudomásom szerint a mai napig használnak. Az ő szemében a földrajz nem csak egy leíró tudomány volt, hanem a legfontosabb tudomány ahhoz, hogy megértsük a körülöttünk lévő világot. Minden jelenkori politikai, vagy egykori történelmi eseményt igyekezett beilleszteni a geopolitikai helyére és úgy vizsgálni a dolgokat. Mert így sokkal érthetőbbé válik minden esemény.

Ezért is örültem, amikor tudomást szereztem, hogy nemrégiben megjelent egy politika-földrajzi könyv, magyarul. A könyv szerzőjéről ezt írja a magyar kiadó:

Tim Marshall (1959) brit újságíró, tudósító és külügyi szakértő. Korábban a Sky News szerkesztője, a BBC munkatársa. Több mint 30 országból küldte tudósításait, részletesen beszámolt a horvátországi, boszniai, macedóniai, koszovói, afganisztáni, iraki, libanoni, szíriai és izraeli konfliktusokról. Foreign Matters című blogját 2010-ben Orwell-díjra javasolták. Az általa 2015-ben alapított hírelemző portál, a TheWhatandtheWhy.com főszerkesztője.

A könyv a jelenkor tíz régióját szemléli és próbálja földrajzi kontexusba helyezni az ott zajló eseményeket, folyamatokat, problémákat, vágyakat. A tíz régió lefedi az egész földet, és még arra is ügyelt a szerző, hogy nem csak a jelen, hanem a jövő problémáját is megpróbálja megvizsgálni, az utolsó fejezetben ugyanis az északi-sark régiót veszi nagyító alá.

A könyvnek egyetlen fájdalmas hibája van csak, a benne lévő térképek annyira semmitmondóak, hogy akár el is hagyhatták volna őket, mert nem igazán segítik az amúgy érdekes, és geoadatokkal teli szöveg értelmezését.

“Amíg ezeken töprengenek, vitatkoznak és leporolják a térképeket, a diplomaták és a katonai stratégák felismerik, hogy ha Nagy Károly, Napóleon, Hitler és a Szovjetunió már réges-rég le is tűntek a színről, az Észak-európai-síkság, a Kárpátok, a Balti-tenger és az Északi-tenger továbbra is ugyanott van.”

Advertisement

Mindenkinek ajánlom a könyvet, aki szereti a világpolitikát, a gazdaságföldrajzot, vagy akár a térképeket!