Vonalban maradva

Kétszer is meg kellett néznem, jól láttam-e, először félreolvasásnak véltem az év végi pörgésben, de nem, tényleg az volt, színezőkönyv felnőtteknek.

Talán azért akadtam ki rajta annyira, mert már gyerekkoromban sem szerettem igazán. Sokat kellett színezni, utólag belátom, koncentráció, kéz finom mozgása, ceruzafogás gyakorlása, megannyi fontos dolog 4-6 éves korban. Engem kicsit untatott, állandóan kimentem a vonalból, elképesztő színeket használtam, esetleg átlyukasztottam a papírt, soha nem lett szép.

Könyveladási listák új favoritja, háttérbe szorítva a szakácskönyveket, az új bestseller – színezőkönyvek felnőtteknek. Persze, összetettebb, mint amiket mi nyűttünk az oviban, nem napocska meg maci, hanem mindenféle bonyolult és aprólékos ábra várja a megszínesítést.

A könyv számomra irodalmat jelentett mindig is, már azt is nehezen viseltem, hogy a könyvesboltok mindenféle, az én értelmezésem szerinti „nemkönyv”-et tolnak a képembe saját kiemelt polcaikon, szakácskönyvek, nehéz albumok (persze leárazva), fenékméretük vagy elképesztően izzadtságszagú nyomulásuk révén ismertté vált celebek bölcselkedései, de azokban legalább leírt és kinyomtatott betűk is vannak.

A színezőkönyv tényleg az, aminek mondja magát, előre rajzolt, bonyolult ábrák regresszióba süllyedő felnőtteknek. A színezés nem olyan, mint más, hobbi szinten űzött manuális tevékenység, a rajzolásban, kerámiázásban benne van az alkotás.

Mivel vonzanak az emberi lélek mélységei és felszínességei, utánaolvastam, mit mondanak a szakemberek és az erre rákattantak a színezésről.

A színezéspártiak szerint a dolog tökéletesen kikapcsol, majdhogynem meditatív jellegű, flow élményt nyújt, és alkotásnak élik meg. Ez eléggé önellentmondásosan hangzik, mivel meditálva nem lehet kreatívkodni, vagy agyat ürítünk vagy bonyolultan asszociálunk.

A szakemberek véleménye szerint a színezés nem művészet terápia, nem kreatív alkotás, nem olyan, mint a mandalázás (legyen az bármilyen is), nem meditáció, pontosan az, ami, színezés. Egy szabályok szerint végzett (ha kimész a vonalból, a teniszben sem jár pont), monoton tevékenység. Nem több, mintha macikat mentenél ki a candy-ban, vagy tizenkettő-egytucat divat és lakberendezési képeket tűzögetnél fel a virtuális albumodba a pinteresten. Nem akarok én leszólni senkit, elvégre a könyveseknek is élni kell valamiből, ha már az olvasás kiment a divatból, és az általam előszeretettel végzett blogolás sem más, mint felesleges időtöltés. Csak ne csapja be magát senki, ha színez akkor színez, de nem alkot, vagy nem kerül az üres agy állapotába. Ha szórakoztató számára, ha kikapcsolja, nyugodtan tegye, de ne gyártson hozzá ideológiát.

Manapság mikor egy egyszerű zöld teát is zennek és buddhizmusnak élünk meg, a színezés pont ilyen egyszerű, filteres zöld tea, és nem az agyunk belső, eldugott szegleteiben tett kirándulás.

Azért azt, hogy kinek vesztek karácsonyra felnőtt színezőt, érdemes megfontolni. Könnyen toplistás lehet az el nem talált és felesleges ajándékok listáján, kreatívoknak pedig egyenesen sértő. Akkor már inkább a zöld tea, abban több a spiritualitás.